Nyilván ez nem egy globális felmérés, főleg az Egyesült Államokra, és a nyugati civilizációt képviselő országokra vonatkozik. A kutatásban heteroszexuális amerikai párokat kérdeztek meg, az eredmény biztos más lenne Iránban, vagy Szudánban, de a hazai viszonyokat ismerve nálunk is nagyjából ilyen eredmény jönne ki.

A látott grafikon elég egyértelmű, a meredeken emelkedő piros vonal az online ismerkedés gyakoriságát mutatja. A kétezres évekre elérte a húsz százalékot, majd némi lélegzetvétel után felstartolt egészen a negyvenszázalékos eredményig. A szórakozóhelyen ismerkedők száma is növekedett (lila vonal), viszont egyes régi, bevett szokások szinte teljesen eltűntek, a fekete csíkkal jelölt családon keresztüli ismerkedés harminc százalékról öt közelébe zuhant, a munkahelyi ismerkedésnek is leáldozott, ahogy templomban, iskolában sem jönnek össze már annyian, mint 20-30 éve.

Ebben azért nincs semmi meglepő, mindannyiunkban ott lapul a lusta, gyors eredményre váró férfi, aki a fotelből ülve, szinte egy katalógust lapozgatva akar magának alkalmi, vagy kevésbé alkalmi párt találni, és ezt az élményt tökéletesen megadja a legtöbb társkereső applikáció.