Ha a könyököd szinte súrolja az aszfaltot, biztos lehetsz benne, hogy jól érzed magad, mert Morgant vezetsz. Még akkor is, ha tudod, hogy ez a Morgan sem kivétel, benne is favázas szerkezet lapul meg a futómű és a fémlemez-borítás között. A hozzáértők tudják, a kőrisfa a Morgan roadsterek alapja. Azt azért hozzá kell tennünk, hogy a fa ereklye itt már csak a tradíciót testesíti meg, a kocsi merevségéről alumínium alépítmény gondoskodik. Mégiscsak a 21. századot pusztítjuk, vagy mi…

A hagyomány azonban akkor is szent, ha emberek helyett robotok söröznek a sarki csehóban, így, ha mégis feltesszük Morganéknek a kérdést, hogy nem idejétmúlt konstrukció-e ez, egyből jön a szárazan angolos válasz: „110 éve építjük autónkat így. Úgy tűnik, jól csináljuk.”

A mosolytetováló brit 1

A vászontető természetesen összehajtva pihen, ez a kocsi a szép időt kedveli

A gúnyolódó irigyek erre persze azt mondják: „110 éve ugyanazt csináljátok!” Ez persze így ebben a formában korántsem igaz, gondoljunk csak a rendhagyó Threewheeler vagy Aero 8 modellekre. A márka csupán következetes: a roadster szónak adnak teljes értelmet. Mit is nevezünk roadsternek? Hosszú, lapos motortető, rövid hátsó, lendületet sugárzó mélyre húzott ajtók, vászontető. Bárhonnan nézzük, ezeknek az elveknek a Six Plus maradéktalanul megfelel. És akkor még egy szót sem szóltunk a motorfedő alatt terpeszkedő háromliteres sorhatosról, amely a BMW Z4-ből érkezett. De róla majd később.

Ablak? Minek?

Csakis a tudatlanságunk az oka, hogy a tesztet feltett oldalsó ablakokkal kezdtük, de ebédnél láttuk, hogy ez itt illetlenségnek számít, így gyorsan lekaptuk a helyükről és betettük az ülések mögé őket oda, amit a Morgannél csomagtartónak hívnak. Bőrönd ide be nem fér ugyan, de pár könnyű utazótáskának azért szoríthatunk helyet – csak össze ne gyűrődjék a szmoking…

A mosolytetováló brit 2

Végsebessége 267 kilométer/óra

Ablakok nélkül szabadon kikönyökölhetünk az autóból, a Morgan Plus Sixben deréktől fölfelé élvezhetjük a friss légáramlatokat, ennél valódibb roadster érzést elképzelni sem tudok. Simán felkaphatok az útról egy leejtett női zsebkendőt, vagy akár egy kis aprópénzt, ha elég figyelmes vagyok és dugóban állok. A haj lobog, a forró nyári szél mardos, aztán egy erdő felől érkező fuvallat felfrissít. Közép-Anglia ebben az időszakban csodálatos, a kilátás és a táj pazar, a nyitottság pedig nagyban emeli a sebesség relativitását. Alig nyolcvannal megyünk, de úgy érzem, száguldunk. Ilyent korábban főleg a Mazda MX-5-ben éreztem. Elnézést az istenkáromlásért, de nemesi rang híján én azzal gyakrabban közlekedek. Ez a mostani élmény túltesz a Mazdán, igazabb, nyersebb, látványosabb és főleg vadabb. A sportkocsigyártók ezt az eredeti ősi érzést már kiölték termékeikből – tisztelet a kivételnek!

A mélység csúcsán

Az ülések sokkal kényelmesebbek annál, mint amit vártam. Bár a padlólemezt viszonylag magasra szerelték, a futómű mélysége miatt a teherautók kerékagyával nézek farkasszemet, ha oldalra pillantok a piros lámpánál. A motortetőt ugyanakkor jól látom. Ki sem kell szállnom, hogy felfedezzem a rést a két tetőelem találkozásánál, a szellőzőnyílások szimmetriáját vagy a békaszemű fényszórók buksiját. Nem túlzok, ha úgy érzem, időutazó vagyok. A Plus Six a harmincas évekből ragadt itt, nem egyszerűen a retró életérzést sírja vissza, ez maga a 30-as évek kinézete. A stílus időtlen, az öntudat rendíthetetlen. A felhasznált anyagok, az előállítás módja persze változhat az idők során és a motor is mindig megújulhat, de a lényeg az örök. Igazából a régi motorokkal sem lenne semmi baj, ha nem szólna közbe normatív szabályozás: a Morgannek is meg kell felelnie az érvényes károsanyag-kibocsátási feltételeknek. 

A szélvédőt létra nélkül is megpucolhatjuk, ami szokatlan a már-már elsuvosodott világunkban, ahol mindenki csak a hatalmát fitogtatja az álbiztonság kétes fátyla mögött. Ebben a nyomorult világban – kérdem én – hová tűnt a józan őrület? A sportkocsik mind rossz nyomon járnak: egyre nehezebbek, egyre okosabbak és ezek ellensúlyozására egyre erősebbek. A Plus Six a régi utat követi: száraz tömege 1075 kilogramm, amihez 340 lóerő társul, amivel a föld bármely aszfaltcsíkján képes örömet okozni.

A mosolytetováló brit 3

A Plus Six egy új autó régi gúnyában. Ettől ennyire vonzó

Fenekünkkel szó szerint a hátsó tengelyen ülünk, a gravitáció bennünk talál utat a talaj felé. Mivel a roadsterség értelme pont ez, ne csodálkozzunk, ha az összes kocsi körül fellépő erő (egyenes, oldalirányú, nehézségi, centripetális stb.) eredője bennünk jut nyugvópontra.  Minden, amit a futómű a kerékjáratokban felszed, direkt és rövid úton az üléseken keresztül testünket rázza. Ennél intimebb kapcsolatot az úttal elképzelni sem tudok. Már-már fáj, annyira őszinte.

A kanyartempó csak fokozza ezt a tapasztalatot, egyfajta röppályán érezzük a testünket, amint olvadáspontig beleprésel minket az ülésbe a fizika. A valóságba csak a tapadáséhes hátsó kerekek rántanak vissza, amelyek lefejtik rólunk a rontást és rázúdítják az aszfaltra, amit finom gumipor kíséretében sebesen magunk mögött hagyunk.

Akinek volt szerencséje korábbi Morgan modelleket is vezetni, azok értékelik igazán ezt a minőségi felfüggesztést, amely korántsem olyan kemény, mint egykor, amikor a lengéscsillapító szerepét az üléspárna játszotta. Azok voltak a szép csonttörő és veseszaggató pillanatok. A Plus Six hozzájuk képest pihe-puha babahintó, úthibákon azonban kegyetlenül büntet. A csillapítás ugyanakkor nagy kedvvel dolgozik, megakadályozza a karosszéria túlzott kilengését, egyúttal hagyja lélegezni a futóművet, hogy a tektonikai valóságot és a vontatási képességeket hitelesen átélhessük.

Az angolok valahogy nem tudnak szabadulni az ormótlan kátyúiktól – érzek egy kis magyar-brit rokoni szálat ebben -, amelyek a legváratlanabb módon és mindig a beláthatatlan kanyarban lesnek ránk, mint férfitámadó öregasszonyok egy Monty Phython szkeccsben. A csattanás után szemeim a visszapillantóból fürkészik, nem szakadt-e le mögöttünk a kerék.

Mindent visz a nyomaték

Szerencsére erről szó sincs, a Plus Six szilárd alapokra épült. A worcesteri tervezők bizonyára ismerik a környék mostoha útjait, így nem lehet a Morgan számára meglepetés ez a német mércével útnak nem nevezhető bombatölcséres csík. A sperrdifferenciállal támogatott független kerékfelfüggesztés becsületes munkát végez, nemcsak stabil az autó, hanem makacsul tapad is. Szűk kanyarban azonban győz a nyomaték, ahogy jobb lábam az izgalomtól ránehezül a gázpedálra és felszisszen a turbófeltöltő, az 500 newtonméternyi nyomatéknak nem képes a gumi ellenállni. Sikoltozásra semmi szükség, a közvetlen hátsó tengely és a futómű utolsó erejükkel végül visszaverik a kitörési kísérletet. Persze, kormányozni is kell!

A mosolytetováló brit 4

A motortető két részletben felfelé nyílik, a háromliteresnek csak a fele látszik

Elektronikus menetstabilizálóra, dőlésszabályozásra és kipörgésgátlóra ne számítsunk, a Morgan hagyományosan nem él ilyen tudat- és élménymódosítókkal. Jó fricska ez a kritikusoknak, akik visszasírják a régi szép időket és kifogásolják a Plus Six “modern” jellegét és megkérdőjelezik eredetiségét. Pedig erre aztán semmi okuk sincs. Nézzék csak az utasteret, a műszerfalat. Itt minden a régi, kör alakú analóg órák szanaszét. Ajaj, ott egy kis digitális kijelző a volán mögött. Mutatja a sebességet, erős fényben, napszemüvegben azonban lehetetlen leolvasni. Olyan tehát, mintha nem is lenne. Kegyes kis hazugság…

Természetes közvetlenség

A kormány szervós, jó értelemben véve hidraulikusnak tűnik, pedig elektromos, harmonikusan, kiegyensúlyozottan működik, nyoma sincs izgága kapkodásnak. Nem túlzottan közvetlen, mint egyes sportosnak hazudott szabadidő-autókban. Közvetlensége természetes, ami egyenes következménye az alacsonyan épített futóműnek és a hátratolt kabinnak.

A kétüléses elemében érzi magát Közép-Anglia egész történelmét felszippantó erdőinek varázslatos útjain, aztán boldogan villog a sövénykerítések között, amelyek már-már a világörökség részének számítanak. Annyira szűk és átláthatatlan ez a hedges and fences rengeteg, hogy inkább visszaveszek a tempóból, nehogy elém ugorjon egy rókát hajszoló agár vagy egy éppen egy rododendronra ráfókuszáló japán turista. Egyébként nem is érdemes nagyon felhergelni a sorhatost, amely a gumiból már közepes fordulatszámon is ragadós nyomatéklekvárt ken a forró aszfaltra. Sportkipufogóval megáldott tesztautónk hangja csodálatos, de inkább angolosan visszafogott, mély és határozott, elvétve dübörög. Csak magas fordulaton halljuk a BMW Z4 tipikus turbóhangját.

Új ügyfelekre vadászik

Várjunk csak: a Z4 nem automata? Dehogynem! Itt érkeztünk el a Morgan Plus Six Achillesz-sarkához: a ZF által szállított, amúgy hibátlan nyolcfokozatú sebességváltóhoz. Nem róhatunk neki fel semmit, teszi a dolgát, ahogy kell. De azért jobb lenne, ha mi váltanánk egyedül, segítség nélkül, akkor és ott, amikor akarjuk. Akár annak tudatában is, hogy olykor hibázunk, rosszul és rosszkor, vagy nem elég sebesen váltunk. A BMW váltókar olyan idegenül hat a Morganben, mint Fülig Jimmy kagylónyelű kése a Honolulu-Star szállásmesterének a hátában. Nem tudok szabadulni a látványától, olyan illúzióromboló, akár a megújult József nádor tér giccses, cukormázas porcelán életfája. Hiába, már nem a pénzes nagypapák vannak célkeresztben, a Morgan a nagypapák pénzét szóró fiatalokat szólítja meg, akik a 20. század kékvérű romantikájáról álmodoznak. A Morgannél azzal védekeznek, hogy a hagyományos ügyfélkör továbbra is kedvére válogathat a kézi váltós 4/4, Plus Four, Roadster és Threewheeler modellek között.

A mosolytetováló brit 5

Aranyos irányjelzők és hátsó lámpák

A Plus Six új vadászmezőkre merészkedett, új ügyfelekre céloz, olyanokra, akik eddig még nem is gondoltak erre a márkára, mert egyszerűen nem fértek volna bele. A korábbi modellekhez képest a Plus Six utastere 20 centiméterrel tágasabb. A 180 centiméternél magasabb érdeklődők a vételár kicsengetése előtt mindenképpen vegyenek üléspróbát, mert bár az oldalsó ablak kivehető, a szélvédő nem az. Nehogy úgy járjanak, mint az egyszeri Magnum, aki a Ferrari szélvédőkeretét nézte, akárhányszor beült a piros 308 GTS fenevadba. Úgy nem lehet élvezni a roadster életérzést, sövénykerítésnek hajtani annál inkább lehet…

Műszaki adatok

Morgan Plus Six
Listaár kb. 32 000 000 Ft
Motor S6, turbóval és töltőlevegő hűtővel, 2998 cm3, 250 kW (340 LE) 6500/percnél, 500 Nm 1600/percnél
Saját tömeg 1075 kg
Tömeg/teljesítmény 3,16 kg/LE
Erőátvitel Hátsókerék-meghajtás, nyolcfokozatú automatikus váltó
Futómű Független kerékfelfüggesztés elül dupla keresztlengőkarokkal, csavarrugókkal, lengéscsillapítókkal, hátul kereszt- és hosszlengőkarokkal, rugóstagokkal, elöl és hátul stabilizátorokkal; hűtött tárcsafékek. Gumiabroncsok mérete: 225/40 R 18.
Hossz. x szél. x mag. 3980x1756x1220 mm
Menetteljesítmények 0-100 km/h 4,2 s 267 km/h
Átlagfogyasztás (NEDC) 7,4 l/100 km

Forrás: Autó Magazin
Kép(ek) forrása: AMS