A hagyományos összehasonlító tesztek mindig egy közös autózás keretében zajlanak – egy jól ismert útvonalon. Az autókkal konvojban haladunk, és a vezetőcserék alkalmával így olyan dolgok is kiderülnek, amelyek csak kívülről látszanak: mennyire dolgozik erősen a futómű az előttünk lévő autó alatt, mennyire dől vagy bólint a karosszéria, vagy látszik-e rendesen fékezés közben az irányjelző. A Toyotánál mellesleg nem nagyon.

Mostani összehasonlító tesztünk viszont két üzemanyagcellás autóról szól, amelyek fajtájuk első darabjai, így egy kicsit eltértünk a megszokott rendszerünktől. A teszt egy hidrogéntöltő-állomáson indult, egy OMV kúton a stuttgarti repülőtéren. A hidrogén tankolásban az a furcsa, hogy semmi furcsa nincs benne, a feltöltés gyakorlatilag egy ugyanolyan művelet, mint amit megszoktunk a hagyományos belsőégésű motorral szerelt autók esetén. És alig tart tovább. A tanksapkát gombnyomással nyitjuk, pisztolyt leemeljük, autóhoz rögzítjük, és máris indulhat a tankolás. Nagyjából öt percig tart összesen a művelet, a rendszer 700 baros nyomáson dolgozik. Pisztoly eltávolít, fedél behajt, végeztünk.

A víz ereje 1

Az üzemanyagcellák mínusz 30 fokig működnek – ilyenkor a Nexonak 30, a Mirainak 70 másodperc szükséges, mire teljesen üzemképes lesz

A Toyota Mirai – amelynek villanymotorja 114 kW (155 LE) teljesítményű – öt kilogramm hidrogént tárol maximum a tartályában, míg a valamivel erősebb Hyundai Nexo (120 kW, 160 LE) 6,33 kilogrammal tölthető fel teljesen. Egy kilogramm bruttó fogyasztói ára 9,5 euró, azaz nagyjából 3000 forint. Fogyasztásban nagyon közel áll egymáshoz a két autó, a Mirai átlagosan 1,1 kg, a Nexo 1,2 kg hidrogént fogyasztott száz kilométeres távon – ez 3300, 3600 forint költséget jelent, ami 9-10 literes fogyasztásnak felel meg hagyományos üzemanyagból. A Nexo valamivel messzebbre juthat egy felöltéssel, de a hatótáv a Toyota esetében is megnyugtatóan nagy – ami különösen fontos a gyér kúthálózat miatt.

Kicsivel később az A8-as autópályán Ulm felé haladva, arra leszünk figyelmesek a Miraiban autózva, hogy a Nexo által kibocsátott aranyos kis gőzfelhőcskék a szélvédőnkön lecsapódva aktiválják az automatikusan induló ablaktörlőket. Ezt kicsit tovább gondolva, a hideg hónapokra máris fagyott vízréteget vízionálunk az autópálya aszfaltjára, befagyott pocsolyákat az autó hátulja alá. A Mirait egyébként gombnyomásra is „megpisiltethetjük”, ezzel pedig elkerülhető, hogy uszodává változtassuk a garázsunkat. Az üzemanyagcellák mínusz 30 fokig működnek – ilyenkor a Nexonak 30, a Mirainak 70 másodperc szükséges, mire teljesen üzemképes lesz. Ezek a szempontok vagy számadatok egyelőre nem feltétlen relevánsak, de jól jelzi, hogy miket kell majd a tesztek során vizsgálnunk a jövőben, és hogy mostanában milyen feladatokat kell megoldania a fejlesztőknek gyártói oldalon.

A víz ereje 2

A hidrogén tankolásától való félelem gyorsan szertefoszlott. A folyamat egyszerű és gyorsan megtanulható.

Jelenleg fontosabbak számunkra a két autó közötti olyan különbségek, mint az úttartás, a helykínálat, vagy a kidolgozási minőség. Két autópálya-szakaszt magunk mögött tudva már tudjuk, hogy az augusztusban bemutatott Nexóval egy igazán jó autóval bővült a Hyundai kínálata. 395 newtonméteres nyomatékra képes villanymotorja meglepő lendülettel képes meglódítani az 1,83 tonnás szabadidő-autót, álló helyzetből százig ezzel máris egy másodpercet ver a Toyotára (335 Nm). A 180 km/óra körüli végsebesség felé közelítve sem érkezik zavaró zaj a villanymotortól, vagy az üzemanyagcellára áramló levegőtől, míg a Mirai a sebesség emelkedésével egyre hangosabbá válik.

Extrapont jár a Nexónak, amiért kormány mögötti fülekkel három lépcsőben állítható a rekuperáció erőssége, és ezzel a motorfékezés üteme is. A három éve forgalmazott Mirainál ez nem állítható, és ezzel nem is képes akkorát lassítani gázelvételnél. Ez a hagyományos fékekre is igaz, százról 37,3 és 38,7 méteres értékeket mértünk álló helyzetig lassítva. A Hyundai minden esetben erősebbet fékez és gyorsabban áll meg.

A víz ereje 3

Kellemesen tágas a hátsó sor, a kényelmes hátsó pad előtt elegendő méretű lábtér marad

A víz ereje 4

Az utastér kevésbé tűnik igényesen kidolgozottnak, a kezelhetőség nehézkes tekerőgombok hiányában. Nincs túl sok pakolórekesz sem.

Kényelmesebb a Mirai

Akiknek a kényelem a legfontosabb, azoknak a Mirai éri meg jobban a pénzt: puha futóműhangolásával rendkívül hatékonyan nyeli el a kisebb-nagyobb úthibákat, a nagyobb úthullámokból pedig csak egy kis imbolygást érzékelnek az utasok. Ehhez jól passzol a könnyen forgatható kormánykerék, bár az picit túl érzékeny, ezzel pedig rontja nagy sebességnél az egyenesfutást.

A tíz centiméterrel magasabb, feszesebbre hangolt Nexo esetében nem ilyen kényelmes az utazás. Itt főleg a stabilitásra törekedtek, a precízebb irányításra, és hogy a kanyarokban se valljon szégyent a technika. Egy hajszálnyival több visszajelzést azért még elbírna a kormánymű.

A következő megállásnál a két autó részleteit hasonlítottuk össze ragyogó napsütésben. Az utas-, csomag-, és motorteret, a két különböző koncepcióból adódó eltéréseket: sportszerű-e egyáltalán egy SUV és egy klasszikus limuzin összehasonlítása?

A víz ereje 5

528 kilométer a Nexo hatótávolsága egy tankolással – az 1,2 kg/100 km-es tesztfogyasztással számolva.

A Toyota hosszúsága 22 centiméterrel múlja felül a 4,67 méteres Hyundai-ét, utóbbi mégis jóval több helyet kínál öt utasainak és csomagjaiknak is (461 és 1466 liter között). Állítható a hátsó ülések támláinak dőlésszöge, ellenben a négyszemélyes Mirai esetében, még a pakolónyílást is lespórolták a középső könyöklőből. További korlátozást jelent a szűkös csomagtér (361 liter) és a visszafogott, 328 kilogrammos terhelhetőség is (Nexo: 508 kg).

Igényesebb a Nexo

A helykínálatot, a csomagteret és a variálhatóságot figyelmen kívül hagyva is a Nexo a szimpatikusabb, elég csak az anyag- és kidolgozási minőséget megvizsgálni a jóval harmonikusabbnak tűnő műszerfal környékén. A szürkére festett középkonzolon elszórt gombhalmaz – köztük az egyfokozatú automata váltó kapcsolóival – befogadásához azért szükségünk lesz itt is némi időre, még szerencse, hogy az fontosabb funkciókhoz (mint a navigálás pl.) találunk egy-két forgókapcsolót is, amelyek megkönnyítik a kezelést. Egy szinttel lejjebb egy nagy, gumírozott borítású tárolót találunk, egy induktív töltőfelületet, USB- és 12 voltos csatlakozók társaságában.

Nem kevésbé lenyűgöző a digitális műszeregység, valamint a vele egybenőtt 12,3 col méretű érintőképernyő, amelyen az adatokat három különböző oszlopba tudjuk rendezni: pl. a navigáció, a médialejátszó és az üzemanyagcellával összefüggő paraméterek egy időben való megjelenítése céljából. Hasznos funkció, hogy a Nexo mindig jelzi a következő töltőállomástól való távolságot. De a Hyundai még ennél is többet nyújt! A számtalan biztonsági felszereltség között rendelhető széleslátószögű kamera az oldalsó visszapillantókba, amelyek képét (gyakorlatilag holttér mentesen) az utastéri kijelzőn nézhetjük nagyban egy-egy sávváltás előtt. Aktív sávtartásra is képes az elektronika.

A víz ereje 6

Erre a csapra kell rácsatlakoztatni a töltőpisztolyt az tanksapka mögött.

A víz ereje 7

A vezető bal térdénél található egy H2O feliratú gomb. Hogy mi történik, ha megnyomjuk? Lásd a képen!

Amikor átülünk a Miraiba, úgy érezzük, mintha néhány évet visszautaztunk volna az időben. A szélvédőhöz közel, középre rendezett apró kijelzők, és a szomorúan festő középkonzolon a navigáció és a klímaberendezés képernyője meglehetősen régimódi benyomást kelt. Az utasteret kemény műanyagok uralják, az egészen kényelmes ülések borítása jobban tapad, mint az igazi bőr, a karbon imitáció pedig egyszerűen nem illik ebbe az autóba.

Sok pénz, kevés tűz

Mindez elfogadható lenne, ha nem lenne olyan drága a Mirai. De az! 78 600 eurót kér érte a Toyota (~ 26 M Ft), amit kizárólag lízingdíjak keretében lehet letudni. A Nexo ára 69 ezer euró (~23 M Ft), amihez jár öt év általános garancia, nyolc az akkumulátorra. A Toyota esetében ez csak három és öt év.

A Hyundai jelentős előnnyel nyeri ezt a versenyt. A Nexo egy meggyőzően működő, villanymotoros jármű, amely érdekes alternatívája lehet egyes plug-in hibrid szabadidő-autóknak.

Műszaki adatok

Járműtípus Hyundai Nexo Toyota Mirai
Motor Állandó mágneses szinkron elektromotor Állandó mágneses szinkron elektromotor
Teljesítmény (kW(LE) 120(163) 114(155)
Nyomaték (Nm) 395 335
Saját tömeg (kg) 1832 1852
Fékút 100-0 km/h, hidegen (m) 35,7 37,3
Legnagyobb sebesség (km/h) 179 178
Tengelytáv 2790 2780
Hosszúság x szélesség x magasság (mm) 4670 x 1860 x 1630 4890 x 1815 x 1535
Csomagtér (l) 461/1466 361/-
Tesztfogyasztás (l/100 km) 1,2 1,1
Gyorsulás 0-100 km/h (s) 9,2 10,2
Listaár (euró) 69000 78600

Ez a cikk az Autó Magazin 2018/12. számában jelent meg eredetileg, ilyen és ehhez hasonló anyagokért keresse a friss számot az újságárusoknál! Eredeti szöveg: Michael von Mayden; Fotók: Dino Eisele; Copyright 2019 MPS