A hagyományos összehasonlító tesztek mindig egy közös autózás keretében zajlanak – egy jól ismert útvonalon. Az autókkal konvojban haladunk, és a vezetőcserék alkalmával így olyan dolgok is kiderülnek, amelyek csak kívülről látszanak: mennyire dolgozik erősen a futómű az előttünk lévő autó alatt, mennyire dől vagy bólint a karosszéria, vagy látszik-e rendesen fékezés közben az irányjelző. A Toyotánál mellesleg nem nagyon.

Mostani összehasonlító tesztünk viszont két üzemanyagcellás autóról szól, amelyek fajtájuk első darabjai, így egy kicsit eltértünk a megszokott rendszerünktől. A teszt egy hidrogéntöltő-állomáson indult, egy OMV kúton a stuttgarti repülőtéren. A hidrogén tankolásban az a furcsa, hogy semmi furcsa nincs benne, a feltöltés gyakorlatilag egy ugyanolyan művelet, mint amit megszoktunk a hagyományos belsőégésű motorral szerelt autók esetén. És alig tart tovább. A tanksapkát gombnyomással nyitjuk, pisztolyt leemeljük, autóhoz rögzítjük, és máris indulhat a tankolás. Nagyjából öt percig tart összesen a művelet, a rendszer 700 baros nyomáson dolgozik. Pisztoly eltávolít, fedél behajt, végeztünk.

A víz ereje 1

Az üzemanyagcellák mínusz 30 fokig működnek – ilyenkor a Nexonak 30, a Mirainak 70 másodperc szükséges, mire teljesen üzemképes lesz

A Toyota Mirai – amelynek villanymotorja 114 kW (155 LE) teljesítményű – öt kilogramm hidrogént tárol maximum a tartályában, míg a valamivel erősebb Hyundai Nexo (120 kW, 160 LE) 6,33 kilogrammal tölthető fel teljesen. Egy kilogramm bruttó fogyasztói ára 9,5 euró, azaz nagyjából 3000 forint. Fogyasztásban nagyon közel áll egymáshoz a két autó, a Mirai átlagosan 1,1 kg, a Nexo 1,2 kg hidrogént fogyasztott száz kilométeres távon – ez 3300, 3600 forint költséget jelent, ami 9-10 literes fogyasztásnak felel meg hagyományos üzemanyagból. A Nexo valamivel messzebbre juthat egy felöltéssel, de a hatótáv a Toyota esetében is megnyugtatóan nagy – ami különösen fontos a gyér kúthálózat miatt.

Kicsivel később az A8-as autópályán Ulm felé haladva, arra leszünk figyelmesek a Miraiban autózva, hogy a Nexo által kibocsátott aranyos kis gőzfelhőcskék a szélvédőnkön lecsapódva aktiválják az automatikusan induló ablaktörlőket. Ezt kicsit tovább gondolva, a hideg hónapokra máris fagyott vízréteget vízionálunk az autópálya aszfaltjára, befagyott pocsolyákat az autó hátulja alá. A Mirait egyébként gombnyomásra is „megpisiltethetjük”, ezzel pedig elkerülhető, hogy uszodává változtassuk a garázsunkat. Az üzemanyagcellák mínusz 30 fokig működnek – ilyenkor a Nexonak 30, a Mirainak 70 másodperc szükséges, mire teljesen üzemképes lesz. Ezek a szempontok vagy számadatok egyelőre nem feltétlen relevánsak, de jól jelzi, hogy miket kell majd a tesztek során vizsgálnunk a jövőben, és hogy mostanában milyen feladatokat kell megoldania a fejlesztőknek gyártói oldalon.

A víz ereje 2

A hidrogén tankolásától való félelem gyorsan szertefoszlott. A folyamat egyszerű és gyorsan megtanulható.

Jelenleg fontosabbak számunkra a két autó közötti olyan különbségek, mint az úttartás, a helykínálat, vagy a kidolgozási minőség. Két autópálya-szakaszt magunk mögött tudva már tudjuk, hogy az augusztusban bemutatott Nexóval egy igazán jó autóval bővült a Hyundai kínálata. 395 newtonméteres nyomatékra képes villanymotorja meglepő lendülettel képes meglódítani az 1,83 tonnás szabadidő-autót, álló helyzetből százig ezzel máris egy másodpercet ver a Toyotára (335 Nm). A 180 km/óra körüli végsebesség felé közelítve sem érkezik zavaró zaj a villanymotortól, vagy az üzemanyagcellára áramló levegőtől, míg a Mirai a sebesség emelkedésével egyre hangosabbá válik.

Extrapont jár a Nexónak, amiért kormány mögötti fülekkel három lépcsőben állítható a rekuperáció erőssége, és ezzel a motorfékezés üteme is. A három éve forgalmazott Mirainál ez nem állítható, és ezzel nem is képes akkorát lassítani gázelvételnél. Ez a hagyományos fékekre is igaz, százról 37,3 és 38,7 méteres értékeket mértünk álló helyzetig lassítva. A Hyundai minden esetben erősebbet fékez és gyorsabban áll meg.

A víz ereje 3

Kellemesen tágas a hátsó sor, a kényelmes hátsó pad előtt elegendő méretű lábtér marad

A víz ereje 4

Az utastér kevésbé tűnik igényesen kidolgozottnak, a kezelhetőség nehézkes tekerőgombok hiányában. Nincs túl sok pakolórekesz sem.

Kényelmesebb a Mirai

Akiknek a kényelem a legfontosabb, azoknak a Mirai éri meg jobban a pénzt: puha futóműhangolásával rendkívül hatékonyan nyeli el a kisebb-nagyobb úthibákat, a nagyobb úthullámokból pedig csak egy kis imbolygást érzékelnek az utasok. Ehhez jól passzol a könnyen forgatható kormánykerék, bár az picit túl érzékeny, ezzel pedig rontja nagy sebességnél az egyenesfutást.

A tíz centiméterrel magasabb, feszesebbre hangolt Nexo esetében nem ilyen kényelmes az utazás. Itt főleg a stabilitásra törekedtek, a precízebb irányításra, és hogy a kanyarokban se valljon szégyent a technika. Egy hajszálnyival több visszajelzést azért még elbírna a kormánymű.

A következő megállásnál a két autó részleteit hasonlítottuk össze ragyogó napsütésben. Az utas-, csomag-, és motorteret, a két különböző koncepcióból adódó eltéréseket: sportszerű-e egyáltalán egy SUV és egy klasszikus limuzin összehasonlítása?

A víz ereje 5

528 kilométer a Nexo hatótávolsága egy tankolással – az 1,2 kg/100 km-es tesztfogyasztással számolva.

A Toyota hosszúsága 22 centiméterrel múlja felül a 4,67 méteres Hyundai-ét, utóbbi mégis jóval több helyet kínál öt utasainak és csomagjaiknak is (461 és 1466 liter között). Állítható a hátsó ülések támláinak dőlésszöge, ellenben a négyszemélyes Mirai esetében, még a pakolónyílást is lespórolták a középső könyöklőből. További korlátozást jelent a szűkös csomagtér (361 liter) és a visszafogott, 328 kilogrammos terhelhetőség is (Nexo: 508 kg).

Igényesebb a Nexo

A helykínálatot, a csomagteret és a variálhatóságot figyelmen kívül hagyva is a Nexo a szimpatikusabb, elég csak az anyag- és kidolgozási minőséget megvizsgálni a jóval harmonikusabbnak tűnő műszerfal környékén. A szürkére festett középkonzolon elszórt gombhalmaz – köztük az egyfokozatú automata váltó kapcsolóival – befogadásához azért szükségünk lesz itt is némi időre, még szerencse, hogy az fontosabb funkciókhoz (mint a navigálás pl.) találunk egy-két forgókapcsolót is, amelyek megkönnyítik a kezelést. Egy szinttel lejjebb egy nagy, gumírozott borítású tárolót találunk, egy induktív töltőfelületet, USB- és 12 voltos csatlakozók társaságában.

Nem kevésbé lenyűgöző a digitális műszeregység, valamint a vele egybenőtt 12,3 col méretű érintőképernyő, amelyen az adatokat három különböző oszlopba tudjuk rendezni: pl. a navigáció, a médialejátszó és az üzemanyagcellával összefüggő paraméterek egy időben való megjelenítése céljából. Hasznos funkció, hogy a Nexo mindig jelzi a következő töltőállomástól való távolságot. De a Hyundai még ennél is többet nyújt! A számtalan biztonsági felszereltség között rendelhető széleslátószögű kamera az oldalsó visszapillantókba, amelyek képét (gyakorlatilag holttér mentesen) az utastéri kijelzőn nézhetjük nagyban egy-egy sávváltás előtt. Aktív sávtartásra is képes az elektronika.

A víz ereje 6

Erre a csapra kell rácsatlakoztatni a töltőpisztolyt az tanksapka mögött.

A víz ereje 7

A vezető bal térdénél található egy H2O feliratú gomb. Hogy mi történik, ha megnyomjuk? Lásd a képen!

Amikor átülünk a Miraiba, úgy érezzük, mintha néhány évet visszautaztunk volna az időben. A szélvédőhöz közel, középre rendezett apró kijelzők, és a szomorúan festő középkonzolon a navigáció és a klímaberendezés képernyője meglehetősen régimódi benyomást kelt. Az utasteret kemény műanyagok uralják, az egészen kényelmes ülések borítása jobban tapad, mint az igazi bőr, a karbon imitáció pedig egyszerűen nem illik ebbe az autóba.

Sok pénz, kevés tűz

Mindez elfogadható lenne, ha nem lenne olyan drága a Mirai. De az! 78 600 eurót kér érte a Toyota (~ 26 M Ft), amit kizárólag lízingdíjak keretében lehet letudni. A Nexo ára 69 ezer euró (~23 M Ft), amihez jár öt év általános garancia, nyolc az akkumulátorra. A Toyota esetében ez csak három és öt év.

A Hyundai jelentős előnnyel nyeri ezt a versenyt. A Nexo egy meggyőzően működő, villanymotoros jármű, amely érdekes alternatívája lehet egyes plug-in hibrid szabadidő-autóknak.

Műszaki adatok

JárműtípusHyundai NexoToyota Mirai
MotorÁllandó mágneses szinkron elektromotorÁllandó mágneses szinkron elektromotor
Teljesítmény (kW(LE)120(163)114(155)
Nyomaték (Nm)395335
Saját tömeg (kg)18321852
Fékút 100-0 km/h, hidegen (m)35,737,3
Legnagyobb sebesség (km/h)179178
Tengelytáv27902780
Hosszúság x szélesség x magasság (mm)4670 x 1860 x 16304890 x 1815 x 1535
Csomagtér (l)461/1466361/-
Tesztfogyasztás (l/100 km)1,21,1
Gyorsulás 0-100 km/h (s)9,210,2
Listaár (euró)6900078600

Ez a cikk az Autó Magazin 2018/12. számában jelent meg eredetileg, ilyen és ehhez hasonló anyagokért keresse a friss számot az újságárusoknál! Eredeti szöveg: Michael von Mayden; Fotók: Dino Eisele; Copyright 2019 MPS

Forrás: auto motor und sport