A Lee a felelős mindenért. Tudják, egy hurrikán, amely néhány hónapja, Mária nővérével együtt feje tetejére állította az időjárást. Akkorát buliztak az Atlanti-óceán fölött, hogy egész Európát eső és hó borította be. Nem úszta meg Svájc sem, sőt, inkább úgy fogalmaznék, hogy egész Közép-Svájc úszott. Aki tehette, elmenekült, leheveredett kandallója előtt és élvezte a keményfa hasábok pattogását, és azok lassú, elnyújtott, meleget adó féktelen enyészetét.

A Phantom 6,75 literes motorja 571 lóerős, legnagyobb, 900 newtonméteres forgatónyomatéka nyolcfokozatú váltón keresztül zúdul a hátsó tengelyre

Már aki éppen nem Rolls-Royce Phantomot tesztelt. Higgyék el, jól befűtöttem én is a HY67VAK rendszámú verdát. Egész nap esett, a svájciak pedig pontos emberek, így hamar tudtomra adták, hogy a 11,6 négyzetméteres autóra egészen pontosan 186 liter eső zúdult. Volna – ha egy helyben állunk! De tesztelni jöttünk! Viselkedjünk úgy, mint a svájciak! Mintha mi sem történt volna! Rolls? Természetes! Nagy hegyek? Természetes! Zuhogó eső? Természetes…

Az eredeti terv nem pontosan ez volt, az kútba esett, de nincs mit siránkozni, nem napozni jöttünk. Azért megosztom, hátha másnak is megtetszik: felkerestük volna a Goldfinger című James Bond film svájci helyszíneit, és jó képeket készítettünk volna a természetes díszletek között. Ha még emlékeznek rá, a Gert Fröbe által megformált gonosztevő, Auric Goldfinger sárga-fekete arannyal megpakolt Phantomját titokzatos luzerni gyárához vezette sofőrje.

A Rhone folyó 1700 méteres tengerszinti magasságon gyűjt erőt Földközi-tengerig vezető útjához

A létesítmény a filmből valódi, csak éppen nem titkos, a valóságban a Pilatus repülőgépgyár székhelye. A Goldfingerben nemcsak az arany fénylik, hanem a táj is napsütésben fürdik, ezúttal azonban az esernyőké az utolsó szó. Végtére is van a fejünk fölött tető, az időjárás-jelentés szerint pedig hómentesek a Susten-, a Grimsel- és a Furka-hágók, így nagy merészen az utóbbi felé vesszük az irányt. 2429 méteres tengerszint feletti magasságával nem ez Svájc legmagasabban fekvő útja, ám az a 49 méter nem oszt és nem szoroz, amivel a Nufenen-hágó túltesz rajta. Talán marad még pár óránk, hogy felfedezzük Tessin kantont is.

Svájc számos előnyének egyike, hogy nem túl nagy. A Vierwaldstätti-tó partján fekvő szállodánktól alig pár kilométerre térünk rá a hágóhoz vezető egyik útra. Az eső persze zuhog, az égieket nem hatja meg ez a grandiózus kocsi, vagy épp ellenkezőleg, ott fenn valaki azért sír, mert nem cserélhet velem… A forgalom meglepően erős, így van időm a Phantommal megismerkedni.

Mind a négy kereke kormányzott

Hatalmas méreteit szokni kell, nem először vezetek luxusautót, de a Phantom mindenen túlnőtt. Szerencsére a rövid változatot kaptuk, de még az is 5,76 méter hosszú. Arra azért ügyeltek Goodwoodban, hogy hat méternél nehogy hosszabb legyen a hosszított, ugyanis a modell egyik fontos piacán e fölött már teherautó-jogsit követelnek meg a sofőrtől. Meglepő ugyanakkor, milyen könnyedén irányítható: úgy fordul, mint egy kisebb autó, mint mondjuk egy 7-es BMW. A példa nem véletlen, számos fontos összetevőt a bajor műremekből emeltek át a brit luxusautóba. Ilyen például a négykerék-kormányzás. Az elsőkkel ellentétesen elforduló hátsó kerekek kis sebességnél a manőverezést segítik, a nagy tempónál ugyanabba az irányba fordulók pedig a stabil útfekvést támogatják.

A műszerfal műalkotással felérő intarzia betétjei személyre szabhatók, Goodwoodban egész dizájncsapat dolgozik rajtuk

Apropó lendület: a motorházfedél alá bepréselt tizenkét hengerest turbó lélegezteti. A BMW V12 N74-es kódjelű változata dolgozik benne, amelyeket a kisebb Ghost és Wraith modellekből ismerhetünk. A Phantom 6,75 literes motorja 571 lóerős, legnagyobb, 900 newtonméteres forgatónyomatéka nyolcfokozatú váltón keresztül zúdul a hátsó tengelyre. Elődjétől megörökölte a teljesítmény százalékos kijelzőjét, amit itt, Svájcban, alig lehet kimozdítani holtpontjáról.

Ráhajtunk az A2-es autópályára, hogy azért belekóstoljunk a Phantom sötét oldalába is. A forgalom itt is erős, mindenki a Gotthard-alagút felé tart. 120 kilométer/órás sebességnél szinte lebeg az aszfalt fölött a Rolls-Royce, túl nagy tiszteletet nem kap a többi autóstól, errefelé nem akkora szenzáció egy Phantom, mint amilyen az M51-esen lenne Soroksáron.

Nem füllentett Philipp Koehn technikai vezető, amikor előző este a kvantum csöndjéhez hasonlította azt a nyugalmat, amely az autóban körülvesz. Komoly mérnöki munka van abban, hogy elődjénél tíz százalékkal csendesebb az autó, a mechanikus zajokat 130 kilogrammnyi szigetelés választja el az utasoktól. Hogy a csend harapható legyen, a gumik belsejében zajelnyelő habot alkalmaztak. A gumikeveréket nyolcvanféle kombinációból választották ki, ezt is az igen bőbeszédű műszaki szakembertől tudom. És működik: a durva aszfalt, a vízátfolyások, a felvert apró kavicsok hangja csupán távoli sziszegésnek tűnik, úgy kerüli el a fülünket, mint hippi a borbélyt.

2,6 tonnát mozgat 571 LE és 911 Nm

Pezsgő helyett víz

A külvilág nem kívánt érzékszervi benyomásaitól megkímélő luxus nem összehasonlítható Goldfinger 1937-es Barker Sedanca de Ville-jével, amelyet a Harold Sakata által megformált Odd Job vezetett.

Wassennél lejövünk a pályáról, itt megyünk fel a Susten-hágóra. Máris jön az első tucat kanyar, a Rolls könnyedén táncol át rajtuk, olyan lazán, hogy elhisszük neki, hogy balett-táncos az Operában. Két ujjal kormányozzuk, de semmi léhaság, nagyon precízen vezethető. Az alattunk zubogó erő önmérsékletre int, de minden újabb kanyarral nő az önbizalmunk és a vasba vetett hitünk.

Műszaki adatok

Rolls-Royce Phantom
Listaár 446 250 euró (kb. 138 millió forint)
Motor 12 hengeres V motor turbófeltöltővel és töltőlevegő hűtővel, 6749 cm3, 420 kW (571 LE) 5000/percnél, 900 Nm 1700/percnél
Saját tömeg 2560 kg
Tömeg/teljesítmény 4,48 kg/LE
Erőátvitel Hátsókerék-meghajtás, nyolcfokozatú automatikus váltó
Futómű Elöl kettős keresztlengőkaros, hátul kereszt- és hosszlengőkaros felfüggesztés, légrugózás, lengéscsillapítók, stabilizátorok, hűtött tárcsafékek, elöl 255/50 R 21-es, hátul 285/45 R 21-es gumik
Hossz. x szél. x mag. 5762 x 2018 x 1646 mm
Tengelytáv: 3552 mm
Menetteljesítmények 0-100 km/h 5,3 s
Legnagyobb sebesség 250 km/h
Fogyasztás (NEDC) 13,9 liter/100 kilométer

A kényelemre nincsenek szavak. Ahogy a futómű az útegyenetlenség ütéseit kiszűri, az már művészet. Nem csillapítja az úthibákat, hanem egyszerűen figyelmen kívül hagyja őket. Beleértve az igazán mély kátyúkat is, amelyekből amúgy igen nagy hiány van Svájcban – főleg a Susten- és a Grimsel-hágók környékén -, ezért az útról lehajtva kellett kerestünk egyet.

Az eső és a forgalom egyre sűrűbb, a felhők úgy eresztenek, mint a gézbe csavart friss tehéntúró. A kilátás egyre elkeserítőbb, és mi még mindig felfelé haladunk – csak ne havazzon! A technikát amúgy az sem hozná zavarba: a nyolcfokozatú automata például nem emberi logikával gondolkodik, GPS-jelek alapján tudja, mikor kell vissza-, vagy felváltania egy fokozatot. Fejből tudja a kanyarokat, és felkészül rájuk.

Ahogy az esőfüggöny egy kicsit ritkul, úgy tárul elénk legszebb szépségében a Furka-hágó. Megállunk a Rhone-gleccser és a Hotel Belvedere közti kanyarban, hogy szippantsunk egyet ebből a párával telített dús alpesi levegőből. Pontosan itt járt Goldfinger és itt lőtt Tilly Masterson véletlenül Bondra.

Széllökések söpörnek végig a fákkal körbezárt parkolóban, néhány erőszakos esőcseppnek sikerült ajtónyitáskor bejutnia a kocsiba. A szálló üresnek tűnik, a közeli buszmegállóban sem áll senki, csak a postabusz áll meg, szusszan egy percet a sofőr. Kicsit lejjebb hízik a Rhone folyó és ezzel erőt gyűjt arra a mintegy 800 kilométeres szakaszra, amely még előtte áll a Földközi tengerig. A Grimsel túloldalán egy másik folyó szalad, az Aare az Északi-tenger irányába igyekszik, így nem találkozik vele soha, ahogy nekem sem biztos, hogy megadatik újra ez a Phantom.

Kiélvezem az utolsó perceket, elnyújtom, olvadjon, mint szájban a karácsonyi fahéjas fehércsoki. Szürkül, a rövidebb úton megyünk, keletről a hágó felől érkezünk majd szállodánkhoz. Ott már vár a két nem szőke ciklon, Lee és Mária, vadabbak és erőszakosabbak, mint induláskor, csak rázzák hajukból az esőt szakadatlan. A Rollsba be nem juthatnak, csupán az ablaktörlő lapátjainak monoton tánca hívja fel rájuk a figyelmet. A visszaúton nem én vezetek. Hátul ülök, itt hág igazán tetőfokára a kényelem. A hűtőszekrényben ezúttal se pezsgő, se gin, csak jó hideg, alpesi víz. Üvegpalackban, üvegdugóval és kristálypohárral, természetesen.

Állítólag a királynő autójában vészhelyzetre mindig van egy kis gin, nekünk behűtött alpesi vízzel kell beérnünk

Az ég csillagai ragyognak felettünk, persze ezek nem igazi csillagok, a tetőkárpit LED-jei huncutkodnak. Hirtelen zuhan ránk a sötétség, amikor az adaptív sebességszabályzó megfogja a Luzern felé vezető pályán a Phantomot. Szépen, komótosan haladunk a dugóban, olyan csendesen és olyan méltóságteljesen, hogy a megboldogult Tom Petty is zavarba jön, amint énekli: You belong among the wild flowers…

Nézegess még Phantom képeket. Kattints ide!

Ez a cikk az Autó Magazin 2018/1-es számában  jelent meg eredetileg, ilyen és ehhez hasonló anyagokért keresd a friss Autó Magazint az újságárusoknál!  Képek: Dino Eisele, Copyright 2018 MPS

Forrás: Autó Magazin