Mit tud a Honda városi terepese a Mazda ellen?

Ami azt illeti, elég bátor vállalkozás manapság újabb modelle(kke)l beszállni a kis szabadidő-autók szegmensébe. Annyi van már belőlük, hogy lassan össze sem lehet számolni őket: az egyik ebben, a másik abban nyújt különlegeset, de megtalálni azt a rést, ahol még lehet próbálkozni – hát, nem szívesen lennénk azoknak az autóipari stratégáknak a helyében, akik éppen ezekre próbálnak ráérezni.

Noha a piac nagy, és első pillantásra minimum kétségesnek tűnik, hogy ekkora tülekedésben lehet-e elfogadható mennyiségben eladni egy-egy autót, a japánok próbálkoznak becsülettel. A szegmens nagy itinerjének M betűje alatt nyár óta már ott sorakozik a Mazda CX-3 is, vitathatatlan előnyökkel: kedvező árral, rendelhető összkerékhajtással, kifinomult motorokkal, és egy, az iparág fősodrától jelentősen eltérő formanyelvvel, a Kodóval. A feltűnő megjelenésnek vannak persze hátrányai is, köztük a kis rakodónyílás és a meglehetősen szűkös hátsó üléspad.

A lemezek alatt vannak a legjobb dolgok

Német testvérlapunk, az auto, motor und sport korábban a Mini Countryman és a Jeep Renegade ellen tesztelte a kis Mazdát, abból az összehasonlításból pedig győztesen jött ki. Az ellenfél ezúttal a nagy visszatérő Honda HR-V, amelynek gyártását 2005-ben állították le, hogy aztán idén ősztől újra a kereskedésekben álljon. Elég néhány pillantást vetni az autóra ahhoz, hogy kiderüljön, nem a formaterv a HR-V legerősebb pontja. Az új Jazz alapjaira ültetett karosszéria inkább konzervatív, mint modern, de a kupésan gömbölyített hátsó résszel sikerült egy kis látványosságot csempészni bele. Összkerékhajtás egyelőre nem rendelhető (de később nincs kizárva), így a terepképességekkel kapcsolatban kár lenne csodákra számítani.

A 4,29 méter hosszú Honda igazi erényeit a lemezek alatt kell keresni, van is belőlük bőven. Hasonló külső méretek mellett a HR-V nem csupán nagyobb lábteret biztosít a hátul utazóknak, széltében is szellősebbnek érződik. De ez nem csoda: elöl nem kevesebb mint tíz, hátul pedig négy centiméterrel szélesebb odabent a Honda, mint a formája áldozatává vált, kissé szűkre szabott CX-3.

Csomagtartóban a Honda a jobb

Jelentős különbségek vannak az üléskoncepció és a csomagtartók kialakításában is. A Mazda hátsó üléspadja könnyedén előrebillenthető, és egyből sík padlót ad, az alsó rekesszel megtoldott csomagtartó 350-1260 literes értéke többé-kevésbé méltó a kategóriához. De a Hondának erre is van válasza: az alaphelyzetben 470 literes csomagtartó jóval nagyobb a Mazdáénál, a Jazz-alapoknak hála ráadásul a Magic Seat üléskoncepcióval is képes bevinni egy gyomrost ellenfelének.

Amellett, hogy az üléseket kényelmesre formázták, szokatlanul sokféle variációs lehetőséget kínál az utastér, még emelt, moziszerű konfigurációra is van lehetőség. A Honda csomagtartója nemcsak méretben, használhatóságban is jobb a Mazdáénál: könnyedén elnyeli a magasabb tárgyakat is, és még a rakodóperem is 14 centiméterrel alacsonyabban van, mint a CX-3-asnál. A Mazda megpakolásához jóval többet kell emelgetni a csomagokat.

Jó felszereltség jó áron

Előnyei ellenére a Honda nem drágább a CX-3-asnál, sőt a tesztelt felszereltségi változatoknál éppen a HR-V van minimális előnyben (6 699 000 forintba kerül a közepes Elegance változat). Ha a dízel modellek alapárait nézzük, minimálisan a Mazda javára billen a mérleg nyelve. A HR-V modern infotainment rendszere szériában webkapcsolattal is rendelkezik, de alapáras a sebességkorlátozó és a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer is.

A középkonzol megjelenését mutatós érintőképernyő dobja fel, de nemcsak ettől tűnik sokkal divatosabbnak a HR-V belseje, mint külseje: zongoralakkal, krómbetétekkel és látványvarrásokkal is feldobták az összhatást. A dupla rekeszes, mély kesztyűtartó mellett az apró váltókar alatt is kialakítottak egy nagy tárolódobozt, nagy kár viszont, hogy az ajtókárpitokba vájt rekeszeket alulméretezték. A szintén jól felszerelt CX-3 6 759 000 forintba kerül, a 60 ezer forintos plusz azonban egy ügyes alkudozónak semmi.

Különbségek az extrákban

Csak a Mazdához rendelhető adaptív tempomat, kanyarkövető LED-es fényszóró vagy többszínű vetített képernyő, ezek azonban már csak a több százezer forinttal drágább, csúcsfelszereltségű modellhez járnak. A Hondáénál egyszerűbb hatást keltő kabin leglátványosabb eleme az MZD Connect rendszerhez kapcsolódó színes kijelző, amely nem csupán a navigációt jeleníti meg, az autó beállításait is ennek segítségével lehet megváltoztatni. Álló helyzetben érintőképernyőként funkcionál a kijelző, menet közben az első ülések közötti kis forgókapcsolóval lehet barangolni a menüben.

Ez egyébként nem rossz ötlet, mert szinte biztos, hogy menet közben sokszor bökne félre a fél szemét az úton tartó vezető. A Honda kijelzője ezzel szemben kizárólag érintőképernyőként működik, nincsen forgókapcsoló, de ebben azért szerepe van annak is, hogy míg a Mazdánál a műszerfal tetején trónol a képernyő, a Hondánál a középkonzolba integrálták, így jóval közelebb van a vezető kezéhez. Még az audiorendszer hangereje is csak a képernyő nyomkodásával (vagy a kormányon lévő gombokkal) szabályozható, de legalább a klíma kapott egy külön kezelőpanelt a kijelző alatt. Igaz, ez a felület is érintésalapú.

Jó ülések

Minimális előny a Mazda javára, hogy a navigáció képe élesebb, és a térkép is jóval tartalmasabb, ami a magyar fejlesztők munkáját (NNG-féle iGO) is dicséri. A Honda a Garmintól származó adatokat használja, de a két rendszerben közös, hogy okostelefon csatlakoztatása esetén valós idejű forgalmi adatokat használ a dugók elkerüléséhez.

Alapvetően mindkét autót kényelmesre hangolták, így hosszabb utak sem válnak tortúrává bennük. Noha a nagyobb úthibák felütéseivel a Mazda és a Honda sem tud mit kezdeni, összességében mindkét kis SUV rugózása rendben van, a kisebb egyenetlenségek alig érezhetők az utastérben. Az autók által kínált komforthoz jól illenek az ülések, a tartásuk megfelelő, de ennél többet nehéz mondani róluk.

Élvezetes kapcsolgatás

A két SUV-ban hasonló méretű, de különböző karakterű dízelmotorok dolgoznak. A Hondáé 1,6 literes, csúcsteljesítménye 120 lóerő, amelyhez 300 Nm-es csúcsnyomaték társul. Néha kissé nyers a hangja, de alapvetően könnyedén és lendületesen mozgatja az 1,35 tonnás autót, az apró, remekül kézbe illő váltó után sem kell feltétlenül túl sokszor kapkodni. Aki azonban az élményt keresi a kapcsolgatásokban, imádni fogja ezt a váltót: amilyen rövid a kar, olyan rövid utat tesz meg a fokozatok között is. A CX-3-as kevésbé precíz váltója messze nem tartogat ennyi élményt, a váltások sokkal kevésbé gördülékenyek.

Cserébe az 1,5 literes, 105 lóerős Skyactiv dízelnek szinte a hangját sem hallani, vibrációmentesen, kifinomultan jár, az erőleadása egyenletes. Noha a teljesítménye kisebb a Hondáénál, a több mint száz kilóval alacsonyabb tömegnek köszönhetően a Mazda könnyedén tartja a lépést ellenfelével, mindkét autó nagyjából 10,5 másodperc alatt gyorsul százas tempóra. Csak 160 km/h-s tempótól kezd elnyúlni a HR-V, a végsebessége 15 km/h-val nagyobb a Mazdáénál. Hasonló tempóban, ráadásul boldogítóan lassan ürülnek ki a tankok is, de meglepő módon az erősebb Honda étvágya kisebb. A mért tesztátlag a HR-V-nél 5,6 l/100 km volt, szemben a CX-3 5,8 l/100 km-es értékével. Meglepetést hoztak a menettulajdonságokat vizsgáló tesztek is, sportos megjelenése és alacsonyabb tömege ellenére kanyarokban érezhetően gyengébbnek bizonyult a Mazda a Hondánál, az érzéketlen kormányzás mellett ráadásul a hátulja is hajlamos meg-megindulni.

Sima Honda-győzelem

Noha élesebb kanyarokban érezhető oldaldőlést produkál a Honda, sokkal simábban fordul el, az indirekt, de visszajelzésekben erős kormányzás pontosabb és biztonságosabb irányíthatóságot biztosít. A hirtelen sávváltásokkal is sokkal határozottabban és nagyobb tempóval birkózik meg a Honda, holott látatlanban esküdni mertünk volna a Mazda fölényére ezekben a versenyszámokban.

A Honda HR-V kifejezetten erős új versenyző a szegmensben: tágas, nagyon jól variálható, biztonságos és takarékos, csak a karosszériája lett meglehetősen konzervatív. Meglepő győzelméhez azonban nem férhet semmi kétség.

A mi véleményünk

1. Honda A HR-V a teszt egyértelmű győztese. Hogy miért? Nem nagyon van még egy olyan kis SUV, amely ekkora helyet és variálhatóságot kínál biztonságos és sportos vezethetőség mellett. Ebben az autóban van potenciál.

2. Mazda A szűkebb karosszérián és a Hondáéhoz képest kevésbé meggyőző futóművön ment el a CX-3-as győzelme. Mellette szól, hogy a beugró dízel változat olcsóbb, mint a Hondánál, emellett valamivel kényelmesebb és kifinomultabb.