A prototípusok álcázásának titkai

Nem valószínű, hogy hivatalosan valaha is reklámozni fogják, de ettől még a kémfotóknak nagyon is fontos szerepük van az autógyártók marketingstratégiájában. Semmi sem egyszerűbb annál, mint “véletlenül” készíteni néhány fotót egy tesztelés alatt álló prototípusról, mellékelni a képekhez egy-két információt, és – típustól függően – máris garantált a megjelenés az autós sajtó hírfolyamában.

Régi találmány

A kémfotókon olykor teljesen becsomagolt, máskor majdnem leplezetlen formában láthatók az autók, mindkét fajta felvételnek pontos helye lehet egy jól felépített kampányban. De az álcázás folyamatos ledobálása a végső finomhangolás szempontjából egyébként is kulcsfontosságú, mert a tesztciklusok utolsó fázisa mindig a közúti próba, a szériamodell konkrét viselkedését pedig csak extra elemek nélkül lehet igazán szimulálni. A legutolsó fázisig azonban tökéletes megoldás a rafinált csomagolás.

Az álcázás majdnem százéves találmány, a fekete-fehér festés eredetét a hajózásban kell keresni. A szemkápráztató csíkozással az angol Norman Wilkinson állt elő először 1918-ban, találmányával a brit haditengerészet hajóit próbálták nehezebb célponttá tenni. Wilkinson arra számított, hogy az optikai illúzió megtéveszti az ellenséget, így az nagyobb eséllyel lő félre, vagy találja el a hajókat kevésbé kritikus pontokon.

Az álcázás feladata ma már csak annyi, hogy a riválisokkal, a fotósokkal, az újságírókkal, és persze a vásárlókkal szemben időt nyerjen egy-egy gyártó a hivatalos premier időpontjáig.

Kis csapat sok autóra

Az autógyártók különböző módszerekkel álcázzák modelljeiket, az egyedi mintázatú fóliák mellett olykor extra elemeket is felszerelnek a lehető legnagyobb felületű takarás érdekében. Az álcázás akkor jó, ha a közúti tesztelést egy pillanatig sem akadályozza, és a változtatásra is lehetőséget ad, a fejlesztők ugyanis gyakran az ilyen közúti próbák tapasztalatai alapján változtatnak fontos alkatrészeken. Ezzel biztosítható, hogy egy új autó többé-kevésbé hibátlanul kerüljön piacra, bár ez az egyre rövidülő fejlesztési ciklusok miatt nem könnyű.

A BMW jelenleg is alkalmazott álcázási mintáját 2007-ben fejlesztette ki egy fiatal mérnök a doktori munkája keretében. Alapjait Wilkinson hagyományos csatahajó-álcázása adja az 1910-es évek legvégéről, de a fekete háttér előtt különböző fehér színű, jellemzően spirál alakú vonalak tekeregnek. Egy BMW-méretű vállalatnál akár egy külön óriásrészleg is foglalkozhatna a különböző BMW-, Mini- és Rolls-Royce-prototípusok álcázásával, ezzel szemben a valóság az, hogy egy mindössze négy szakértőből álló csapat feladata a téma.

Lavírozás az igények között

A csapat vezetője Thomas Nock, aki egy konstruktőrrel és két további beosztottal minden egyes prototípus álcázását egyedileg tervezi és valósítja meg. A mérnökökkel, dizájnerekkel és a vezetőséggel való egyeztetések után áll össze a kép arról, hogy melyek egy adott modell legfontosabb titkai, amelyeket biztosan álcázni kell. Nehezíti a csapat dolgát, hogy minden egyes megbeszélésen új érdekek merülnek fel, amelyekhez lehetőségük szerint próbálnak alkalmazkodni.

A dizájnerek vesszőparipája például, hogy a prototípusok a lehető legkevesebbet árulják el egy új modell formájáról, emiatt sokszor csavaroznak kemény takarólemezeket az autók oldalára, de gyakran a motorháztetőre is. Ezzel szemben a tesztelők kívánsága, hogy a prototípus tulajdonságai a lehető legközelebb legyenek a későbbi szériamodelléhez – az ő oldalukról gyakran elhangzó kifogás, hogy az extra takarólemezek és a leragasztott légbeömlők megváltoztatják az adott autó aerodinamikai jellemzőit, így nem lehet igazán releváns adatokhoz jutni közúti fázisban.

Nehezíti az álcázó csapat dolgát, hogy a felszerelt takarólemezeknek minden műszaki előírásnak meg kell felelniük, mert a közlekedési hatóság minden egyes prototípust alaposan megvizsgál a forgalomba helyezési engedély kiadása előtt. Tesztvezető sem lehet akárkiből: különleges jogosítványra van szükségük, és több képzést el kell végezniük például stresszkezeléssel, illetve a magasfeszültségű és egyéb rendszerek működésével kapcsolatban is. Átlagosan két évig tart, amíg egy tesztvezető először prototípus közelébe kerülhet.

Az álcázás három fázisa

A legtöbb BMW-prototípus a fejlesztés során három álcázási fázison megy keresztül. Ezek közül az első a teljes álcázás, ilyenkor csavarozzák fel a takarólemezeket, matricázzák az autó teljes felületét, de még a fényszórókat is kicserélik. A második fázisban már csak a különösen árulkodó, az adott típusra jellemző pontokat fóliázzák, ezek között azonban minden esetben ott van a fényszóró környéke, és gyakran a hátsó részt, az autó oldalát, illetve a motorháztetőt is álcázzák.

Az utolsó fázisban már a szériaközeli modell látható, amely nem sokkal később a kereskedésekbe kerül, a BMW-emblémát azonban hagyományosan a legutolsó pillanatig takarják. Akkor is, ha már minden mindegy.

Copyright- 2015 MPS