Vezettük a rekorder hibridautót

Bemutató: Infiniti M35h

A járókelők egyik felének figyelmét hangtalan siklásával kelti fel az izgalmas külsejű ismeretlen autó. A járókelők másik felének figyelmét pedig a padlógázra felhörrenő V6 és a csikkanó kerék ragadhatja meg, már ha vagyunk olyan prosztók, hogy egy csúcstechnológiás luxusautóval állatkodjunk a városban. De ki bírná megállni!

Ami a hibridségből látszik

A dízelmotor rozsdás ipari vakvágány, a hibrid csillogó mágnesvasút

Szegény Infiniti M! Dízelmotorral nagyon csúnyán szerepelt a minap monstre összehasonlító tesztünkben. A Nissan luxusmárkája megpróbálta a Renault-féle V6-os dízelmotorral betámadni az 5-ös BMW-t, az E Mercit, az A6-os Audit, de nagyon nem jött össze a dolog.

Viszont ez a hibrid! Porig alázza a mezőnyt, és a felső-középkategóriás japán limuzin összes apró hibája egy csapásra egy kézlegyintéssel elintézetté válik a 364 lóerős villany-benzin erőmű mögött.
Az M35h akár százas tempóval is képes csak elektromos meghajtással surrogni, városban úgy 50-ig sík úton, finom gázpedál-kezeléssel fel sem ébred a benzinmotor. Az 50 és 100 közti rés átugrására azért kell egy kis benzin, különben az örökkévalóságig tartana a gyorsulás.

A beltérben a sok luxus mellett kevés Renault- és Nissan-utalás jelzi: az Infiniti azért olyan prémiummárka, aminek vannak póri gyökerei

Az összetett hibridrendszer legérdekesebb megnyilvánulásának békés guruláskor elkövetett aljas padlógáz esetén lehetünk tanúi.

Rémülten riad fel ilyenkor a bóbiskoló benzinmotor, a váltó azt se tudja, hova kapjon a hét fokozat közül, a fordulatszámmérő mutatója legyeket hessegető zsiráffarok módjára csapkod ide-oda, míg végül 1-2 másodperc alatt minden összeáll, a váltó rögzül valamelyik fokozatban, és rászabadul a hátsó tengelyre a villanymotor 270 és a benzinmotor 350 Nm nyomatéka.

És ez az egész mutatvány nem zavaró, nem bosszantó, hanem még fokozza is az élményt. Az Infiniti, mintha igazi hús-vér nagymacska volna. Felugrik előtte egy antilop, mire ő számba veszi a lábait, ritmust vált, felszabadítja az adrenalin-tartalékokat, nagy levegőt vesz, lesunyja fejét, és nekiáll vágtázni. Nagyon más ez az élmény, mint egy jó kis karburátoros V8-as benzinfaló pillanat törtrésze alatti gázreakciója, de legalább olyan izgalmas.

Annyit eszik benzinből, mint más gázolajból

Hogy a két nyomatékadat valójában hány newtonméter a váltó előtt, nem tudni, majd talán egy teljesítménymérésen kiderítjük egyszer - a hibridgyártók nem mindig szokták megadni ezt a nehezen kiszámítható adatot. Viszont az biztos, hogy az Infiniti olyan lelkesen forgatja el mindig a hátsó kerekeket kikapcsolt kipörgésgátló esetén, amilyen virgoncság már nem is illik egy elvileg környezetbarátnak szánt közlekedési eszközhöz.

Hogy pontosan mennyit eszik a hibrid Infiniti, természetesen nem tudom megmondani. Alig kétszáz kilométert mentem a kocsival, nem én tankoltam se a tesztvezetés előtt, se utána. A fedélzeti műszer mindenesetre finom gázkezelés mellett néha 6 liter alatti városi fogyasztást is képes volt mutatni, az igazi nekivadulás után pedig tíz liter alatt állapodott meg a kocsi visszaadásakor.
A felső-közép összehasonlító teszten nemrég a dízel M30d sem csalt pár decinél többet, így valószínűleg a kocsi gyakorlati fogyasztása - ezt most jobban hajtottam, mint a 10,05 liter fogyasztó dízelt - jobb a háromliteres, V6-os dízelénél.

Egész kedvet kaptam egy majdani fogyasztásmérő tesztre, amin ezzel a hibriddel, az új GS Lexusszal, és a legjobban fogyasztó felső-közép hathengeres dízelekkel, mondjuk a kímélve akár 7 liter alatt tartható 530d-vel és egy A6 3.0 TDI-vel mérnénk össze a kocsikat. Nem lesz egyszerű összehozni, de megpróbáljuk!
Ez a motor elrejti az összes hibát

A Nissan sokat tanult a hibridtechnológia úttörőjétől, a Toyotától, miközben az elmúlt években a licenszelt technikával gyártotta Amerikának a hibrid Altimákat. Az M35h-ban épp a Nissan immár saját hibridrendszere segít az autónak azzá válni, amivé az Infiniti marketingesei tenni szerették volna.

Energiaáramlások

Ebben a csendes, erős, érdekes, gyors kocsiban már nem számítanak azok a dolgok, amik a dízelben annyira zavartak. Hiába erőszakosabb a klíma, kommerszebb a két nagy műszer közti kijelző, rövidebb az ülőlap, mint a német konkurensekben (sőt; a nagy akku miatt a csomagtartó is Golf-kategóriás, 350 literes), ha a furán domborított motorháztető alatt ott lapul a Csoda.

Ezzel a kocsival már tud mit kezdeni a Váci úti szalon értékesítője, ha egy megrögzött 5-ös BMW-vásárló tér be hozzá: értem én, hogy 535d, na de uram, ezt a kocsit nem büdös, kormoló, nitrogén-oxidokat okádó teherautó-motor hajtja, hanem illatos benzin, és 64 lóval erősebb a legizmosabb dízel Ötösnél. Ráadásul 16,52 millióért odaadjuk, az 535d meg 16,59!

Három óra az M3-on és Gödöllőn felér egy kétnapos frankfurti sajtóúttal

Sokszor tettünk már meg több ezer kilométert, füstöltünk el személyenként többtucat liter kerozint, hogy ugyanennyi ideig és ugyanilyen távon vezethessünk új modelleket. A hibridautó bálnamentő-őserdővédő imidzséhez nagyon is illik, hogy újságírók százai helyett csak pár kocsi roadshow-zza végig Európát.

Apró szépséghibája a történetnek, hogy az Infinit M hibridet már júliusban külföldön IS vezettük.

Tehát akit egy gyors magyar tesztkör élményein kívül még érdekelnek az M hibrid technikai ínyencségei, kattintson Szörényi kolléga kiváló cikkére.