Teszt: Opel Astra 1.6 Enjoy

Bilibe lóg a kezem

Kulcsszavak: 1.6, zöld, Opel, Astra

Valóban nem árt néha helyre rakni a másikat, mivel az ember hajlamos elszállni, ha egyfolytában a szépen felszerelt

Széria a krómozás

csúcsmodellekben üldögél. Ez persze nem jelenti az, hogy ezek után az 1,6-os Astra lesz a kedvencem, de esetleg emberibb léptékkel tudok róla képet alkotni.

Új vagy nem új?

Az Opel Astra elérkezett pályafutásának azon szakaszához, amikor illik rajta valamicskét reszelni, ha szükség van rá, ha nem. Az Astrának speciel nem igen volt rá szüksége, így a változások ennek megfelelően minimálisak. Valakinek fel sem tűnt a különbség, van aki látta, hogy változott rajta valami, de nem tudta megmondani, hogy micsoda.

Egy kicsi fényszóró, egy kicsi lökhárító, egy kicsi ködlámpa, és egy kicsi hátsó lámpabura. Nagyjából ennyi került aváltozást akaró döntéshozók listájára, aminek eredménye egy kicsivel dinamikusabb, kicsivel határozottabb fellépésű Astra lett.

Kehes hintaló

115 lóerős az 1,6-os

Mindenről az 1,6-os motor tehet. Ez az oka, annak, hogy az első próba után végtelenül szomorúan ültem vissza asztalomhoz, miután elhoztam az autót. A tisztán látás kedvéért felkértem néhány nem elkényeztetett újságíró véleményét. Többen is kipróbálták az Astrát, köztük volt F és jelenlegi G Astra tulajdonosok is. A vélemény nagyjából ugyanez volt minden próba után. "Nehéz vele elindulni". "Nem rossz, csak nem tudom, hogy kell vele indulni". "Fullad ez elején, remegős". Lehet, hogy mégis igazam van?

Sajnos az Astra ékes bizonyítéka annak, hogy az egyre fontosabb szerepet játszó környezetvédelemi és biztonsági fejlesztések, gyökerestül ölik ki a dinamizmust a motorokból. Az első Astra egy 1,6-os motorral még kifejezetten dinamikusnak számított, majd a G-Astra érezhetően puhány, és jelentősen megnőtt az étvágya is. A mostani H Astra talán még ennél is nagyobb hátraarc. Hiába találtak ki közben egy új technikát, és hiába lett erősebb 10 lóerővel.

Nem megy jól

Miután egyesbe váltottunk, kicsi remegés és bukdácsolás után egy kehes hintaló lendületével indulhatunk csak előre.Lefulladni ugyan egyszer sem akart, de a lefulladás határán sem autóztam még ennyit, az biztos.

A motor nehezen veszi a fordulatot, és jó ideig pörög még tovább ha elengedem a gázpedált, nehogy elégetlenül kerüljön egy korty benzin a környezetbe. Aztán felváltok kettesbe és innentől szinte minden bajom megszűnik. Ahogy gyorsulok, egyre jobban élvezem az Astrát.