ZUK-kal érkezett az autóMAGAZIN

Bevetésben a Vezess kabalaállata, a ZUK

Bár jó ideje leszerelték tűzoltóként, az autóMagazin költöztetésénél mégis beállt önkéntesnek a harmincadik évét taposó Zsuk A-15M, és hajmeresztő vezetési élménnyel ajándékozta meg mind a Vezess, mind a Magazin szerkesztőségét. Szolgálati autónk éles bevetésen!

Behúzott fotó egy szigorúan veszélyes szállítmányról

Ahogy beálltunk a Nagyszőlős utcai irodaház bejáratához, hirtelen azt vettük észre, hogy kíváncsi szempárok merednek ránk az M1/M7 kivezetőre igyekvő autókból. A füstfelhőben körvonalazódó dohányosok rágyújtanak még egy cigarettára, és még a fotocellás ajtó is kiakadt a látványtól. Valami kortárs művész oldalára fektetett egy téglát, soros görkorcsolyára szerelte, ablakokat vágott rá, majd az egészet felnagyította? - kérdezné a nyugat-európai kultúrember, de az emberarcú szocializmusban nevelkedettek azonnal felismerik benne a tehertaxisok egykori örömét, a nagyszériás használati tárgyat.

Mintha mindenki egyszerre csuklana, úgy fejti meg az utca embere - legkésőbb a hűtőrács emblémája alapján- a típusnevet: Zsuk. Kevesen vannak ugyanakkor tisztában az egykor tartalékos tűzoltóként, majd nyugdíjazása óta a Vezess.hu promóciós járgányaként szolgáló furgon mostani küldetésével. A két évtized után ismét tulajdonost váltott, a Motor-Presse helyett mostantól a Sanoma kiadásában megjelenő autóMagazin költöztetésében segédkezik, így bendőjében tűzoltófecskendők és porral oltó készülékek helyett komplett layoutokat és fontkészleteket tartalmazó DVK-k, mára használttelepeken kókadozó autók egykori sajtófotóival teleírt CD-k, rongyosra lapozott katalógusok, fotózási kellékek, autóápoló szerek, bekötött archív lapszámok, illetve megszámlálhatatlan bel- és külföldi újságkötegek utaznak.

Fapadló, sok genfi katalógus és zsemlebarna belső fényezés. Utóbbi stílszerű lehetett a kenyereskocsikon - na de egy tűzoltón!

Nem kifejezetten vízálló holmik, ezért ahogy elered az eső, kénytelenek vagyunk a mélygarázsban folytatni a pakolást, ahová még így, leszerelt kék villogók és tetőlétra nélkül is csak centizve tudom bemanőverezni a rövid, de annál hórihorgasabb Zsukot. Szirénázhat a mérgesgázoktól begőzölve a szénmonoxidjelző, párásodhatnak kedvükre az ablakok, csúszhatnak kedvükre a vizes műanyagpadlón az elöregedett diagonál gumik; ha az esőt ki is bírnánk, lopásvédelmi okokból akkor is muszáj beállni.

Valószínűleg a Magyar Államkincstár trezorjait is egyszerűbben lehet kinyitni vagy bezárni, mint a lengyel csoda zárjait (négy kulcs jár a négy ajtóhoz), kénytelenek vagyunk tehát mindet tárva-nyitva hagyni egy-egy forduló között. Mindenesetre ugyanolyan szórakoztatóak a balatoni nyaralók verandaajtaját idéző kilincsek és kulcslyuktakarók, mint a raktér padlójául szolgáló fapalló vagy az övvonalig fém, onnantól felfelé karcos plexiablakkal megtört farostlemez fülkeelválasztó fal.

A kívül tűzoltópiros színben pompázó furgon belül ugyanolyan világosbarna fényezésű, mint amilyen a magyarországi Zsuk-populáció többsége volt kenyérszállítóktól kezdve szervizkocsikon át egészen a panelháznyi légellenállású, emelt ponyvás tehertaxikig. Csak amazok mára lényegében kipusztultak, utolsó képviselőik Mercedes dízelmotorral megtáltosítva, vagy csettegőnek átépítve hordják nyáron terményt, télen pedig a tűzifát.

Az alacsonyabb fenntartási költségek miatt sokukat elgázosítják, másokat pedig piros rendszámos lassú járművé minősítik - tapasztalataim alapján teljes joggal. Új, a Vezess.hu brigádjával közös irodánk felé haladva mozgó útakadállyá változtam a megpakolt Zsukkal, amely már a negyedszázaddal ezelőtti forgalom ritmusát is kínkeservesen tartotta. Hogy ezt miért van így, ahhoz érdemes felelevenítenünk az 1958 és 1998 (!) között összesen 587 ezer példányban gyártott kishaszonjármű történetét.

Gömbölyű rokonához, a Nysához hasonlóan (lásd keretes írásunkat) egy eleve lomhának tartott személyautó, a Warszawa műszaki alapjaira épült, amely a második világháború alatt kifejlesztett szovjet Pobeda M20 licenszére készült. Eleinte a "Győzelem" 2,2 literes, oldaltszelepelt motorját szerelték be kormányváltóval kombinálva az ős-Zsukokba is, amelyek külseje a korabeli rádiók hangszórórácsára emlékeztető hűtőmaszkjában tért el a későbbi változatokétól. Tíz év vergődés után aztán felülszelepelt, de továbbra is alulvezérelt (OHV) négyhengeresre cserélték le a régi benzinmotort, ezzel a szánalmas 50-ről az éppen hogy elfogadható 70 lóerőre nőtt a teljesítmény.

Képzelhetik, ez milyen vehemenciával mozgatta az üresen másfél, megpakolva 2,5 tonnás bódét, minden emelkedővel és szembeszéllel megküzdött, előzésre pedig legfeljebb lovaskocsik ellen volt esélye. Mivel a rettenetes motor a két első ülés közötti púp alatt erőlködik, zakatolása és búgása állandóan betölti az utasteret.

Túlélők beszámolói és a gyári adatok szerint 100 km/órás tempóra is felgyorsítja a Zsukot a 70 lóerős, felülszelepelt négyhengeres, de utazótempónak a 60-70 reális. Mára szokatlan a benzinmotor hangja egy furgonban

Még ennél is zavaróbb mellékhatás a minden átható benzinszag és a hőség, amin a két eltolható oldalablak enyhíthet, ha már mozgásban van a batár. Ilyenkor azonban a szellőzőrendszeren is dől be a meleg, hiszen a hűtővíz felforrásának elkerülésére langyos állásban van rögzítve a fűtésszabályzó kar.

Először nem tudtam betelni a Zsuk vicces megoldásaival, például a bal lábamnál lötykölődő, pedállal szélvédőre spriccelhető tartalmú ablakmosós zacskóva, a felváltva vízszintes és függőleges állásban hadonászó ablaktörlőkkel, vagy a hajlított helyett három síküvegből legyártott "panoráma" szélvédőjével.

Szemölcsként kigúvadó hátsó lámpáit - természetesen más színezésben - ugyanolyan műanyagból öntötték, mint első indexeit és utas-, illetve raktér világítását, az első lámpatestek fölötti Brezsnyev-szemöldökök pedig egy-egy, a lábtérbe vezető légcsatorna ventillátorához vezetik a levegőt, és a negyvenéves Zsuk-pályafutás második, egyben utolsó ráncfelvarrásáról tanúskodnak. De nehogy azt higgyék, hogy egy percig is irigylem a valaha ezekkel a jószágokkal birkózó jómunkásembereket!
Ergonómiai szempontból ugyanis a később Lublin és Tarpan-gyártással is próbálkozó FSC tervezőbrigádjának alkotása maga a megtestesült katasztrófa. Gyári tükreiből alig lehet valamit hátralátni, a műszerfalán összezsúfolt kilenc egyforma billenőkapcsolón csak külön térképpel lehet kiigazodni, kormánykerekét pedig olyan pózban tudom forgatni, mintha egy családi pizzát készülnék feladni egy magasföldszinti lakásba. Rásegítés persze itt ugyanúgy nincs, mint a padlóból kinövő fékpedálnál, amely a kuplunggal együtt vádligépnek is elmenne.

Sokkal aggasztóbb azonban, hogy a tízezer kilométernél is kevesebbet futott, szépen karbantartott egykori telepi tűzoltó minimális lassulással robog az útjába álló gyalogosok és autók felé, a négy harmatos dobfék miatt tehát érdemes jókora követési távolságot tartani vele. Visszaváltani és motorfékezni nemcsak a mindössze három előremeneti fokozat, hanem a fordított (tehát balra lenti egyessel büntető) váltási séma miatt is embert próbáló feladat, ráadásul minden kapcsolásnál zsibbasztót ad a könyökbe a fülke hátfaláról előrenyúló, utólag felszerelt kincsesláda.

Zsukkal egyet, kézikocsival viszont rengeteget fordultunk. Gergő egyszer-kétszer a kávéautomatánál is lassított

Ha azt hinnék, ezzel vége a megpróbáltatásoknak, hát nagyon tévednek. Egyenesfutásról felesleges beszélni, az irdatlan kormányholtjáték miatt plusz-mínusz fél sáv pontossággal lehet kijelölni az irányt. Igazán élesre kanyarban fordul a helyzet, a keskeny nyomtávú, irdatlanul magas súlypontú furgon részeg melósként támolyog, és billenéseivel a frászt hozza a bennülőkre.

Ahogy karbantartás terén, úgy vezetés közben is teljes odaadást követel gazdájától, különben fejre áll és kétségbeesetten kapálózik kerekeivel az ég felé. Hát ezért hívják Zsuknak (lengyelül bogár) a gömbölyű formákat amúgy hírből sem ismerő, hullámlemez-oldalfalaival kifejezetten groteszk megjelenésű tákolmányt. A Zsuk a költözésben elévülhetetlen érdemeket és jópofa órákat szerzett ugyan szerkesztőségünknek, de azért nem szerettem volna olyan égő üzemben vagy lakásban segítségre várni, ahová ezzel vonulnak ki a lánglovagok.