Vettünk egy Zukot

80-at megy, 13-at eszik

Kulcsszavak: tűzoltó, Zuk, Kisteherautó, Zuk

Hatvanöt-hetvennel, egyszer egy fotó erejéig a nyolcvanba is belekarcolva zötyögök egy 29 éves rikító piros pléhdobozban a Duna-Tisza közi éjszakában. Fülig ér a szám, elzsibbadt minden végtagom, már csaknem megsüketültem a motorzajt épp csak túlüvölteni képes MP3-as cédés Panasonic rádiótól (benne volt az árban!) - amit az előbb felhangosítottam, és most nem tudom lehalkítani, mert praktikusan a vezetőfülke túlsó sarkába szerelték.

Tyúkitató dísztárcsákkal

Na de hogy kerültem ide?

Itt és most nem részletezendő okokból kellett vennünk egy nagy, piros, hangulatos furgont. Adta magát a gondolat: keressünk egy néhai tűzoltóautót. Találtunk is. sokat.

Már majdnem megalkudtunk egy debreceni, tizenpárezer kilométert futott kocsira 350 ezerért, amikor rábukkantunk erre a másikra.

Alig futott öreg furgon bagóért

29 éves, de mint az új Ezek a se fecskendőt, se szivattyút, se létrát nem hordozó, de kék villogóval és szirénával azért felszerelt öreg Zukok úgynevezett telepi tűzoltókocsik, vagyis nagyobb gyártelepeken, bányákban várták, hogy tűz esetén szükség legyen rájuk csapatszállításra. Persze a gyárak nem égnek le minden nap, így ezek a kocsik szinte moccanás nélkül vészeltek át évtizedeket egy-egy eldugott sarokban. Nem csak az egykori KGST-blokkban vannak ilyen kocsik, a Mobilén is akad belőlük bőven.

8500 kilométer az órában. Műszaki érvényes 2011 közepéig. Lemosva, kitakarítva, megtankolva (de hülye vagyok, tegnap töltöttem tele húszezerért - így a tulaj). Gyári szerszámkészlet, KRESZ-csomag, meg egy vontatókötél. Panasonic fejegység (empéhárom), hat hangszóró ÉS A GYÁRI KURBLI!



Mindez 250 ezer forintba került. Vagy öt percig nézegettük, beindítottuk (egy fél főtengelyfordulat és már pöfögött) - és az alku megköttetett.

A tulajdonos egy vadiúj Honda CR-V büszke gazdája lett nemrég - nincs már szüksége az öreg telekjáróra. Kiglancolta, meghirdette. Aggódva hívott másfél órával az adásvételi aláírása után: minden rendben? Jól halad a gép? Aztán másnap reggel is hívott: ne felejtsek el ólompótlót önteni, igényli a fél évszázados konstrukció. Álomeladó, életemben másodszor fogtam ki ilyen gondos gazdát.

Minden működik

Az út a Zukkal hazafelé az első ötven kilométeren jópofa kaland, a másodikon lélekölő munka, a harmadikon fejfájdító kínzás, a negyediken kómaközeli agónia. Az ötödik ötvenes etaphoz már muszáj megállni tíz percre, pisi, kávé, ásványvíz, ezzel vissza lehet esni a második-harmadik fázis határára. Szerencsére a hatodik ötven kilométer már másnapra maradt, egy jó alvás után a Zuk ismét átminősült kalanddá.

65-70 az utazója, 80 a vége. Innen még lehetne talán űzni egy kicsit - persze az órában szereplő 140-es érték erős szocialista túlzás -, sőt, hozzáértők szerint a Zuk alá pont beférnek a Lada-váltók, így négy-, netán ötfokozatú kockalada-váltóval egészen civilizálttá lehetne húzni az utazó- és végsebességet.

A Zuk vezetése koncentrációt igényel

De felelős polgár ilyet nem tesz egy Zukkal, mert a futómű, a magas falú gumik fék már nyolcvannál is erősen képességeik határán egyensúlyoznak.

A vezetési testhelyzet katasztrofális, a pedálerők iszonyatosak, a kormányholtjáték félelmetes. Rövid tengelytáv, szűk nyomtáv párosul irdatlan magassággal, tessék elképzelni.

Bővebben majd később, a Zuknak reményeink szerint hosszú élete, fontos feladata lesz nálunk. Hogy mi az? Hamarosan eláruljuk!