Lementünk Alfába!

Beszámoló a 2010-es Alfa Romeo találkozóról

Kulcsszavak: találkozó, Alfa, Alfa Romeo

Ha Alfás vagy, hívő vagy. Alig van olyan autótípus, sőt talán nincs is, amihez ilyen  összetartó közösség tartozna. Mert van egy mondás, miszerint, nem vagy igazi benzinvérű, amíg nem volt Alfa Romeód. Ennek jártunk utána, kíváncsiak voltunk mennyire érezni a Cuero Sportivo, a sportos szív lüktetését, ha olasz vasak közé keveredik az ember.

Szentségtörő módon Honda Civic-el érkeztünk, és lehet elrontottuk az időpontot, de pont egy sárga F430-as távozott mikor mi befordultunk. Sebaj a falon belül kárpótolódunk, ez a gondolat járt a fejemben.

Centenáriumi Mito

Ami a bejutáskor már tisztán látszott, annak ellenére, hogy komoly gyári támogatottság nélkül született meg a rendezvény, a szervezésre panasz nem lehet. Olajozottan haladt a belépés, igaz bent már felütötte fejét a káosz, hiszen több mint ezer autót típus szerint leparkoltatni nem utolsó feladat. Mindenesetre helye-közzel sikerült, így kupacokban kaphattuk meg az Alfa adagot.

A seregszemle a legjobb kifejezés, a számot és a helyszínt tekintve is, ennyi autó egy placcon, csak az akciós DVD-lejátszóra gyűlik össze, a szupermarket parkolóban. Tehát voltunk elegen, akár egy politikai nagygyűlésen, az időre sem lehetett panasz, így kedvére sétálgat az ember a szíve csücskében ülő verdák között.  Bár a ma még futó darabok között én több igazi ritkaságra számítottam, nem csak a fagylalt tüntette el a keserű szájízt. Akadt egy pici sarok, ahol kötelezően izzott a fényképezőgép.

A legszebb, a Montreal!

Ez volt a veteránok kis plázsa, ahol Alfetta GT, Giulia, 2000 Berlina körül lehetett felfedezni nyálcsorgatás nyomait. Nincs szándékomban megsérteni a mai Alfák kedvelőit, de ezek a vasak jobban gerjesztik a libabőrt. Itt még van boxer motor, Transaxle elrendezés( motor elől, váltó hátul), hátsókerék hajtás. Szívó karburátorok torokhangja repeszti a dobhártyát, selymes búgás csak a hozzáértő fülnek, egy darabka benzingőzös mennyország. Meg az a Montreal! Még mindig magamon érzem a két pár félig behúzott lámpatest tekintetét.  Igaz ha beüt az a bizonyos olaszos hibaszázalék, egyből heréinket tűsarkúval morzsoló, kegyetlen játékban találjuk magunkat. A szerelem sötét verem, kedves olvasók, ezt vállalni kell :).

A Maserati különítményen is megérte legeltetni a szemet, Quattroporte több generációval képviselte a szigonyos márkát, még Ghibli is akadt, ami annyira vonzóan tálalta a hatvanas évek túrakupéit, hogy csak a Giuiletta premier tudott kivonni bűvköréből.

Itt zajlott az országos bemutató, ami számomra kicsit fura volt, hiszen egy Rómeó és Júlia betétdallal fokozták a hangulatot, majd neves személyek, mint például Csonka András társaságában lerángatták a leplet. Kihasználva, hogy a tömeg őrülten fotózza a válság hullámai közt hánykolódó Alfának mentőövet jelentő újdonságot, én inkább a büfét vettem célba. Az árak nem emelkedtek az egekig, megszokott fesztiválos mélységig kellett a zsebben kotorászni, friss kolbász és hideg sör oltotta be a vágyam, hogy közelről megszemléljem a három vadi új verdát.

 

A vadonatúj Giulietta

Vártam a tömeg elvonulásáig, vezetni úgysem lehetett, a május végi nap meg elég hosszú, idő mint a tenger. De a sors kegyes volt, és egy stáb pont a büfével szembeni domboldalra állt csinálni pár külső felvételt, így én is kattintottam párat. Képekről nem szerettem, de az élet "háromdés" vetítővásznán van annyira ütős mint az Avatar. A 147-est váltó gép ennyi márkatárs között is egyedi jelenség volt, a LED-es kirakósból készült első lámpák követve a trendet sokat dobnak az elülső traktuson. Mégis a fenék erősödött igazán, a Mito giccsbe hajló keretes Ferrari utánzatai után egy igazi karakteres tomport rajzoltak az olaszok. Ha a belbecs is követi a kulcsíny által diktált vonalat, félnivalójuk nem lehet a milánóiaknak, vinni fogják mint a cukrot.

A Giulietta tehát új családtag lett, köszöntése után jött a fetrengős délután, babzsákon domboldalon, vagy napernyő alatt sörpadon. A kicsiknek elektromos autókkal történő száguldást kínáltak, vagy távirányítósat kicsiben ,vagy rendes kölyökméretű darabokat, ahol még egy kis KRESZ is ragadhatott rájuk. Aki igazán be akart pörögni, az az Autóklub "borulás szimulátorát" próbálhatta ki, ami gyomorforgatásra is kifejezetten alkalmas volt.  

Alfa Romeo stand. Póló és bármi ami alfás.

Természetesen minden volt, ami egy ilyen réten összegyűlést szegélyez, a támogatók hirdették magukat, akadt itt a pálinkától a motorolajig bármi, amire pénzt ad egy autótulaj. A szokásos tombola sem maradt el, a műsorvezető Rákóczi Feri rádiós volt, aki értette a dolgát, kedvenc momentumom tőle a következő: Gyermek a színpadon, számot húz, 69-es. Erre Feri: "Jelent ez a szám neked valamit? Mert ha nem, a szüleidet kérdezd!"  Nem lepődnék meg, ha pár nap múlva egy Alfa Romeo törné derékba a karrierjét, dühös szülőkkel a volánnál :D.

Mondjuk ekkor már csak unatkoztak a lányok a csavaros fagylaltgép mellett, eltűntek a veteránok is, amiket még egyszer körbe akartam kattintani. Lassan mi is kiosontunk, hogy senki se fogjon gyanút, mi egy Civic-el távozunk a helyszínről. Nem lehet rosszat írni a rendezvényről, hiszen szem előtt kell tartani, itt a szerelem a fő szervező, nem hiszem, hogy a busás anyagi haszon miatt érné meg gürizni ezért az egy napért. Ami hiányzott picit, az a 100. éves centenárium  nagyobb ívű megünneplése. Meg is lestem a tavalyi képeket, videókat, miben volt másabb az évfordulós buli. Nem sok különbséget találtam, akár a Füles magazin ilyen feladványain, de ez már tényleg csak szőrszálhasogatás.

Reméljük a lendület megmarad, és jövőre még üdébb délutánon veszi be az Alfa sereg a komáromi erődöt.