Nagy változásokon ment keresztül az Opel, és csupán azzal, hogy már az Insignia is könnyebb lett, nem érnek véget az újdonságok, hiszen a franciák gőzerővel dolgoznak azon, hogy a német márka hasznos része legyen a PSA csoportnak. Korábban azonban nemcsak a ma elterjedt fronthajtású, keresztmotoros autókat gyártottak, hanem a régi tuti recept szerinti hátsókerék-hajtású autók is szerepeltek a kínálatban.

Opel Ascona B

1975-ben érkezett meg a kínálatba a második generációs Ascona, melyet 55 és 144 lóerő közötti motorok hajtottak. Talán legnépszerűbb megjelenési formája a 400-as, mellyel a '80-as évek elején mindent vitt Walter Röhrl.

Opel Manta

Az Asconával egy időben jelent meg a sportosabb vonalvezetésű Manta második generációja (1975). Háromajtós és kupé karosszériával is megvásárolható volt, a motorválasztéka rendkívül széles skálán mozgott, 1,2-től egészen 2 literes hengerűrtartalomig. Az Irmscher tuningcég még hathengeres verziót is épített.

Opel GT

A korabeli szlogen szerint csupán a repülés lehet izgalmasabb az Opel GT-nél. A sportkocsi vonalai a C3-as Corvette-re emlékeztetnek, de annál persze jóval kisebb. Az Opel. 1,1-es ( 67 LE) és 1,9 literes motorral árulra. Utóbbi négyhengerese kicsivel több mint 80 lóerős teljesítményű, így nagy vágtázást nem rendezhet, cserébe rettentően aranyos bukólámpái vannak. 1968-1973 között készült.

Opel Monza

Kétségkívül egy tehetősebb vevőkört célzott meg az Opel a Monzával. A W126-os Mercedes kupé változata és a BMW 6-osa mellett igazán méltányos ajánlatnak számított. Kezdetben 2,5, 2,8 és 3,0 literes motorokkal volt kapható. A legnagyobb erőforrás teljesítménye 180 lóerő, melyhez 248 Nm nyomaték társul, sperrdiffit is kínáltak hozzá. 1978-1986 között készült.

Opel Omega

Az első Omegák 1986-tól gördültek le a szalagról, a képen a második generáció frissített változata látható (1994-1999), mely az USA-ban Cadillac Catera néven szintén kapható volt. Nem mellesleg Ausztráliában Holden néven még rettentő hosszú időt élt meg az egykori csúcsmodell. Motorválasztéka négy- és hathengeresekből állt, a legerősebb közel 220 lóerővel.

Opel Speedster

Cseppet sem titkolható, hogy az Opel Speedster lényegében a Lotus Elise testvére. Míg az angol sportkocsiban a Toyota motorjait használták, addig a német változatban a GM egységei kaptak helyet szívó és turbó változatban. A 2,2-es szívó 147, a 2,0 literes turbó 200 lóerőt teljesített. Mindez a kis tömeggel párosítva fantasztikus élményautót eredményezett.  2001től 2005-ig gyártották.