Ezért érdekes darab az 1950-es évek végén fejlesztett Kharkovchanka. A tudományos célokat szolgáló lánctalpas jármű, amit az Antarktiszra szántak, és elérte a Déli-sarkot is. Megvalósítása hű az orosz hagyományokhoz, egyszerű, robusztus, és elterjedt technikán nyugszik. Nem mintha a fagyos kontinensen akadt volna szerviz, ahonnan alkatrészt lehet rendelni.

1 (1)

A lánctalpas AT-T platform sokaknak ismerős lehet, a kutatóknak menedékül szolgáló modulon túl halált hozó löveget is cipelt, a T-54-es tanknak is ez szolgált alapul. A különbség a hosszban rejlik, a Kharkovchanka alatt több görgő dolgozik, a lánctalp hosszabb és szélesebb, egyrészt a felépítmény hossza, másrészt a hóra nehezedő nyomás csökkentése végett.

1121059

Hossza 8,5 méter, szélessége 3,5 méter volt, és ez a 28 négyzetméteres ház akár 30 km/órás sebességgel is képes volt tiporni az Antarktisz havát, miközben hetventonnás utánfutóját vontatta. A személyzetet szállító kapszulát a Harkovi Repülőgépgyárban tervezték és készítették, az aviatikában már bevált szigetelést alkalmazva.

Az előrehaladásról egy V12-es dízelmotor gondoskodott 955 lóerőt teljesítve. Ennek elhelyezését úgy tervezték, hogy a konyhával, nyolc ággyal felszerelt lakórészből is javítható legyen, és ne okozzon problémát a 70 Celsius-fokos fagy. A logika érthető, de a személyzet már nem lelkesedett annyira, mivel a rossz szigetelés miatt kipufogógáz szivárgott a lakrészbe, ezért a következő generációt már hagyományosabb elrendezéssel, a kabintól elválasztott motortérrel tervezték.

1121058

1121078 1121076 1121057 1121070