Jó szökő évente akad egy ablakrezgető Ferrari, vagy Pagani, de mégis a hibridek, elektromos autók settenkedő fejlődését éljük. Meg kell hát becsülni minden zsírosan vastag géphanggal csattogó öreg autót, ami egy benzinben fürdő, elbizakodott korra emlékeztet. Távol van már a harmincas évek, de ha motorhang, akkor meglepő mód itt kell keresni a legszebb belső égésű metálzenét.

Mert egy sornyolc, kompresszorral, az Lucifer köhögő torka. Lehet, hogy ma vérzik a fülünk ha elzúg mellettünk egy sikító V8-as Formaautó, de ebben a korban, ezekben a motorokban több volt a dög. Eredeti formában kevés él már, a maradék nagyja vitrin mögött csillogva ér napról napra többet. De akad néha egy őrült tulaj, aki úgy használja a mindent érő veterán sportautót, ahogy kell. Ezen a felvételen épp egy 3 millió dollár körüli értékkel bíró Alfa Romeo 8C 2300 Monza rúgja a port.


Jay Leno szintén azon szerencsések közé tartozik, aki használhat egy ilyet, akár minden nap, Kalifornia porszáraz, napos útjain. Pontosabban nem az eredetit, hanem annak utolsó csavarig megegyező másolatát.


Vannak esetek, mikor a körítés megváltozik, a méregdrága kabát már lerohad, de a szív, a motor tovább él, egy furább, extravagáns formában, mondjuk egy Hotrod orrában. Így éli modern reneszánszát egy Packard soros nyolcas is, McCulloch kompresszorral, Stromberg karburátorokkal megtámogatva egy a kort idéző rozsdás stílusú gépben. Gonosz, mély bugyborékoló hang, sivító kompresszor, ha ehhez a sivatag a háttér, akkor óvatlanul is csak a visszapillantót bámulnánk, mikor jelennek meg a Mad Max filmek poszt-apokaliptikus hordái.