Péntek délután megtelt az M3-as autópálya. Haladtam a tömött sorokban, hol a külső, hol a belső sávban. A zsúfoltságba szinte mindenki beletörődött, jobb oldalon 100-110 km/órával csorogtak, a bal oldalon pedig 130-140 km/órával követték egymást a hazafelé sietők. Követték, mert látták a kilométerekre kígyózó hátsó lámpák vörös fényét, és érezték, hogy nincs joguk mindenkit letakarítani, ledudálni, félrelökni, csak mert ők haladnának. De akadt azért pár tahó, akik elől inkább két kamion közé a három méteres résbe húzódtam félre. Mert az volt a biztonságosabb megoldás. Ők azok a tolakodók, akik nem villognak, nem indexelnek, csak zúznak előre, fölényes tudattal, és az elvárással, hogy aki előttük merészel haladni, az azonnal takarodjon. Számukra ismeretlen fogalom a követési távolság, és fel sem mérik, hogy ez a fogalom őket, az ő testi épségüket védené. Én elengedem az ilyen lila gőzzel a fejben vezetőket. Inkább én legyek mögötte, biztos távolságban, felesleges izmozni. És ezzel a gondolattal érünk el példavideónkhoz. Az Egyesült Államokban történt esetben az elől haladó nem ezt a megoldást választotta. Amikor a mögötte haladó elég közel ért, bevetette a fékteszt fegyverét, ami jobban sült el a vártnál. Árokban kötött ki a tolakodó, a fékező pedig mintha mi sem történt volna, haladt. https://www.youtube.com/watch?v=eSE3fkeHAmo Ezzel pedig ő lett a nagyobb kretén, mert oké, hogy előzte a kamiont, beengedte a felhajtón érkezőt, azért lett volna esélye lehúzódni.