Mivel nincs ember mobil, és nincs mobil naptár nélkül, az időben eligazító kártyák mára csak nosztalgikus emlékké halványultak. Pedig fénykorukban tömegesen özönlöttek a nép felé, olcsó reklámfelületként és a mindennapokba beivódott, filléres használati tárgyként.

De reklám helyett volt, amikor közlekedéssel kapcsolatos, hasznos üzenetek kerültek a naptár másik oldalára. Olyan közlekedésbiztonsági, sőt erkölcsi útmutatók voltak, amelyeket jobb, ha ma is megszívlelünk.
A reklámmal ellátott formátum története egészen a II. világháború befejezéséig, 1945-ig nyúlik vissza. “A Kossuth nyomda és az Ofszet- és játékkártyagyár kezdte el először nyomtatni ezt a fajta hordozót állami megrendelésre. Mivelhogy elég tetszetősnek bizonyult, szinte minden cégnek ez volt a saját kialakult arculatának megtestesítője. Az ötvenes években már divattá alakult, de főleg a hatvanas és hetvenes években, amikor már a technikai fejlődés is lehetővé tette a szebb és minőségileg jobb nyomdai munkák kivitelezését. Már fényképeket nyomtak rá, és különböző grafikákkal cifrázták.” – njmedia.hu

A következő példákat javarészt a tavaly elhunyt karikaturista, grafikus Balázs-Piri Balázs illusztrálta.