Sokan énekelnek az autózásról, a száguldásról, a gyorshajtásról, az éjszakai krúzolásról. Sokkal ritkább már az egy-egy típushoz szóló nóta, ezek inkább vicces punkbandák, amatőr repperek alkotásai, elég csak az IFA megy a hegyen örökzöldjére gondolni. 

A Lada azonban más. 
Annyira mélyre ivódott bele a kollektív tudatba, hogy nem csak a nosztalgiázó kocsmabandák dalolnak az orosz vasakról, hanem fiatal srácok is. Ezek a Lada-dalok jöttek szembe a neten, hallgassátok, és mondjatok véleményt.
iSzKép – Lada Dal: Kezdjük egy kedves, visszafogott himnusszal. A srácok nem sértenek meg senkit, az üzenet pozitív, totális nyári összeröffenés hangulat, találkozók kötelező darabja.
Rádiókabaré (1986): Szűk harminc éve még nem a nosztalgia mozgatta a Lada témát. Ekkor már érezhetően repedtek a KGST-blokk falai, és egy rádiókabaréban megengedett volt a Lada vásárlását áthallásos csodaként megéneklő vicces nóta. 
Acapella: Az egyik legőszintébb, részünkről három igen, a srácok továbbjutottak a döntőbe!
Exit – A tajga réme: Ha a motorostalálkozók őszinte rockját keverjük a ralik, és a Ladák hálás témájához, ez a végeredmény. Kiszámítható, söröskorsó emeléshez hangolt tempó, sláger-akkordok, ettől garantáltan megjön a kedve a kertek alatti csapatáshoz.
Belga Gépkocsi Lada paródia: Egy klasszikus, a Belga ismert beat alapjára húzták rá a srácok a saját, falusi szófüzérüket. Alapmű.
Favágók – Lada Ballada: Az értelmiségi kocsma tingli-tangli se maradhat ki, a Vágó István basszustémáira támaszkodó alakulat szívbe markoló, keserédes emlékcsokorra építi fel slágerét. Könnyed, mégis könnyet csal a szembe, főleg azoknak, akik már eladták azt a Ladát, amivel a Balaton felé kilencen, amiben ketten a hátsó ülésen, amivel egyedül a hóban az oszlopnak, ami alatt káromkodva, viszkető orral, olajos kézzel tűnt úgy, ez csak később lesz vicces. És tényleg az lett, de a Ladából már csak ez a Ballada maradt meg.