Ha nem ismered a csatornát, még most mentsd el, mielőtt tovább olvasol. A Petrolicius filmjei alapján pár ember már a tökéletes, benzingőzös mennyországban él, ahol dupla-karburátorok vastag szívóhangja a reggeli fanfár, lazán pöccintett gázfröccs a frissítő, és lassú, érdekfeszítő történetek mesélésével telik az este. 

Mind képileg, mind a témát tekintve különleges tartalmat állítanak elő, és bár néha erős a “sznob” vonal, pár hétköznapibb youngtimer általában helyrebillenti az egyensúlyt. 
De ez csak szőrszálhasogatás, mert ha egy stábnak olyan remekmű bemutatását köszönhetjük, mint a Ferrari 250 GTO, akkor minden kritika élét veszti. Krumplival felvett, remegős videók is aranyat érnek egy ennyire ritka olasz csodáról, ők pedig moziba illő mozgóképet állítottak elő. 
Phill Hill fia, Derek Hill beszél az autóról, a 3 literes V12-es motorral szerelt, egyik utolsó 1964-es 250 GTO-ról. 
Ezt kötelező volt elöljáróban leírnom, mert így nyer értelmet a következő hét perc. A készítők voltak annyira jó fejek, hogy a motorhang mániásoknak feltöltötték a forgatás egy belsőkamerás felvételét. Vágatlanul, zene nélkül. Hangerőt fel!