Az ausztráliai Adelaide egyetem egy doktorandusza újabb olyan mezőgazdasági hulladékra lelt, amelyből állítása szerint hatékonyan és fenntartható módon lehetne bioüzemanyagot előállítani.

A mezőgazdasági, élelmiszeripari és borászati tanszék doktorképzésében részt vevő Kendall Corbin kielemezte a szőlőfürtök kipréselése után visszamaradó szilárd szár-, héj- és magrészek (forrás: Wikipédia), azaz a szőlőtörköly összetételét, és úgy találta, hogy az száraz tömegre vetítve 31-54 százaléknyi szénhidrátot tartalmaz, aminek 47-80 százaléka vízben oldható.

A kutató arra jutott, hogy a folyamat hatékonyságát savak és enzimek adagolásával feljavítva 1 tonna törkölyből akár 400 liternyi bioetanol is kinyerhető. Adalékok nélkül, a természetes erjedési folyamat során ez a mennyiség mintegy 270 liter.

Ahogy az lenni szokott, az elmélet nem teljesen problémamentes. Amint a kutatásról beszámoló Gizmag.com egyik olvasója rámutatott, a világ teljes becsült szőlőtermeléséből visszamaradó, mintegy 13 millió tonnányi törkölyből az emberiség mindössze egyetlen napnyi üzemanyag-szükségletét lehetne fedezni, de ehhez földünk minden zugából össze kellene gyűjteni az utolsó gramm törkölyt is, ami sem logisztikailag, sem anyagilag nem éri meg.

Arról nem is beszélve, hogy ha üzemanyagot készítünk a törkölyből, örökre búcsút inthetünk a grappának és a törkölypálinkának. Gondoljunk bele: 13 millió tonna törkölyből 1,4-1,7 millió tonna kiváló minőségű pálinka főzhető. Mégis csak be kellene tartani a fontossági sorrendet, nem?