Nemrég elkezdtünk valamit, ma folytatjuk. Minden nap nyugtató motorhangra kihegyezett anyaggal zárjuk a napot. Az ünnepi pihenés hatásfokát egy különleges Ferrari fokozza.


Bevallom, a közös pont igencsak erőltetett. 

A kenyér. 

Mert a szóban forgó Ferrarit mindenki csak a breadvan, vagyis kenyeres kocsi becenéven ismeri. Ezt az elnevezést a szigetországra jellemző, fanyar hangot megütő angol sajtó aggatta rá, miután meglátták a Ferrari harmonikus versenygépeitől eltérő formát. De tulajdonképpen ez nem is egy Ferrari, a márka makacs zsenije, önfejű atyja Enzo Ferrari sosem egyezett bele az építésbe, nincs egyetlen ágaskodó paripa sem a karosszérián. 

A történet.

A hatvanas évek drámával indult a Ferrari birodalomban, Enzo felesége Laura, és több kulcspozícióban dolgozó alkalmazott vitája odáig fajult, hogy elhagyták a Scuderiát. 
Komoly érvágás volt ez, Carlo Chiti, főmérnök, a zseniális fejlesztő Giotto Bizzarrini, valamint az értékesítési vezető Girolamo Gardini is búcsút intett a diktatórikus vezetőnek. 
Közülük néhányan Ferrari egyik legjobb ügyfelénél, a versenycsapatot üzemeltető Giovanni Volpi-nál kötöttek ki. Volpi külön kezelte az üzletet, és az érzelmeket, így mintha, mi sem történt volna, 1962-ben két új 250 GTO-t rendelt Ferraritól istállója számára. Enzo azonban visszautasította a kérést, aki kenyeret ad volt munkásainak, az tőle nem kap semmit!
Volpi nem esett kétségbe, hiszen a két ász, Carlo Chiti, és Bizzarrini már nála dolgozott. Szerzett másodkézből egy 1961-es Ferrari 250 GT SWB Competition-t (szériaszám: 2819 GT), ezt kellett versenyképessé, Ferrari verővé építeni a csapatnak. 
Bizzarrini megvalósította a GTO fejlesztése során felmerült ötleteket, a szárazkarteres kenésű V12-es motor 12 centiméterrel került hátrébb három Weber-karburátor helyett hat duplatorkú keverte levegőbe a benzint, a tömegből pedig 100 kilogrammot faragtak le. 
A különleges karosszéria Piero Drogo nevéhez fűződik, és tulajdonképpen ez adja az apropóját az aktuális adag esti nyugtatónak. Az áramvonalas kenyérszállító karosszéria a Kamm-hatás kihasználására épült, így a csapott farral jobb volt az alaktényezője, mint az új GTO-nak. Ennek hatására a Le Hunaudires egyenesben (Le Mans) 7 km/h-val gyorsabb is volt, mint a nagy vetélytárs. 
A legenda szerint két hét alatt kerékre állított Breadvan két versenyen dobogós helyezést ért el nagy megmérettetés, Le Mans előtt, ahol a Ferrarikat gyorsan megelőzve a hetedik helyen haladt, de egy tengelytörés miatt kénytelen volt kiállni a futamról. 
Tehát a nagy bosszú, a Ferrari verés elmaradt, de mégis színes életutat tudhat magának a Breadvan,  volt rendőrök elől iszkoló menekülőautó a francia Riviérán, napjainkban pedig újra versenyez a klasszikus autókkal kereskedő Klaus Werner tulajdonában. A felvételen fia, Maximilian gondoskodik arról, hogy nehogy elmacskásodjon az a tucatnyi dugattyú.



Az esti nyugtató eddig kimért adagjai: