A Citroën CV2, azaz a Kacsa eleve addiktív jellegű jármű. Igazi fehér holló az utakon, a mai húsdarálóban rémálom közlekedni vele, mégis hű rajongótábora ápolja és őrzi a megmaradt darabokat, és bizony ennek a klubnak a tagjai egytől egyig fátyolos, réveteg tekintettel mesélnek szeretett kis autójukról. 
Akárcsak a bogarasok, a veteránosok és mindazon autókedvelők, akik szócsatákat vívnak a családdal, háborút indítanak a malacperselyben csörgő apróért, ha egy eredeti eladó indexburát fedeztek fel a neten.
1948 októberében, a 35. Párizsi Autószalon mutatták be a 2CV-t. Az kiállításra a legnagyobb titokban, vászonnal letakarva érkezett három példány, és mindvégig letakarva is maradt, éjjel-nappal külön őrök vigyáztak, nehogy avatatlan személy a lepel alá pillanthasson.
Végül oktber 7-én délelőtt megnyitották az autószalont, a kocsikról pedig lerántották a takarót. A gyártást csak 1949-ben kezdték el, 876 darabbal. Ez már akkor is kevés volt, az első meglepetésből, döbbenetből felocsúdott közönség pedig egyre hevesebben érdeklődött a kocsi iránt. 1950-ben már 6200 darab gurult ki a gyárból, a 1961-ben pedig már 232 551. Összesen 5 114 961 darab készült hivatalosan, amelyekhez még közel 2 millió Dyane és Mehari társul.

De hazánkban is van egy igen szimpatikus őrült, aki olyan Csodakacsát készített, hogy levegőhöz sem nagyon jutottunk. 
Kattints a képre:

Kétezer mókás kacsa lepte el Lengyelországot 1