Már hazafelé tartunk az Isztambuli Autószalonról és Bulgáriában hirtelen csillapíthatatlan kávézhatnékunk támadt. Óriási szerencse, hogy kávéfőzőt is hoztunk magunkkal. Jópár évtizedes darab, kedvenc anyósomtól kaptam ajándékba. Ismer, tudja, hogy szeretem a hasonló felesleges, de játszani jó cuccokat.

Minden megvan a készletben: kávé, spiritusztabletta, cukor, poharak

Az autóútról letérve, csinos kis tó mellett próbáltunk otthonos környezetet teremteni ehhez a művelethez. Míg Tamás tüzet rakott én összelegóztam a mini kávéfőzőt, amit a szintén korabeli spirituszkockákkal kellett volna életre kelteni. Ötödikre sikerült begyújtani és míg a ponyvát próbáltuk felkötni a FIAT Doblo oldalára, le is főtt a két pohárnyi fekete. A cukormennyiséget túltoltam, de így is elfogyott a lötty. Tamás szerint alumínium íze sem volt. Azóta már újra úton. Bár lassan hányni fogok, elég trágya érzés menet közben laptopot nyomogatni…

Tűz nélkül nem ér semmit a tábor

A ponyva véd a harmattól is. Sátrat nem állítunk ma.

Fő a kávé az ezeréves főzőből

 

Hamarosan sokkal frissebben utazunk tovább szeretteinkhez

 

Mit keresünk mi Isztambulban?

A Vezess két újságírója, Földes Attila és Rácz Tamás a Keleti nyitás jegyében ezúttal a hanyatló Nyugat autószalonjai (Párizs, Frankfurt, Genf) után az Istanbul Motor Show-ra utazott ki.

Kávészünet a réten 1

A tudósítás korábbi anyagai erre a linkre kattintva olvashatók.