Tamással és egy Fiat Doblóval idén az Isztambuli Autószalonra igyekszünk. Illetve igyekszik a halál, szép lassan, rohanás nélkül próbáljuk meg becserkészni a török nagyvárost. A mai menet ennek fényében nem is lett túl megterhelő, mindössze ötórányi távolságra jutottunk Budapesttől. Jó hír, hogy élünk, valami csoda folytán túléltük a nettelen órákat is, most pedig egy olcsó, de korrekt szállóban dolgozunk egy kicsit elalvás előtt. 
Nem volt foglalásunk, azt sem tudjuk pontosan hol vagyunk, csak megtetszett a hely. Illetve legalább volt valami és nem kellett egy díszes trágyaprizma mellett felhúzni a sátrainkat.
Alább a mai napunk képekben:

Semmi bevallani valónk nincs. Azt hiszem.

Szerbiában a leggyakoribb autó a piros Zastava. De lehet, hogy csak arra kapjuk fel a fejünket, hogy jé, egy piros Zastava, azért tűnik így.

Fizető kapuk. Úgy tudtuk, ha euróban fizetünk,dínárban kapunk vissza. Simán kaptunk vissza euro-tallért

Welcome to speed limit

Zepter ház Belgrádban. Mintha LEGO-ból építette volna egy hétéves, de elfogyott volna az építőelem

Csak kicsit lepukkantabb a járműpark, mint otthon

Buszra várnak Belgrádban. Sokan vannak.

A próbarendszám itt is menő

Semjén Zsolt itt felzokogna a gyönyörtől, akkora kereszt áll a körforgalom közepén

Gigászi FIAT köztéri szobor. Vagy mi.

Hiányos neonbélés a Zastava feliratban

Anno biztos pörgősebb élet volt itt

Nem ég a munka senkinek a keze alatt

Zastava kamion helyett FIAT kisteher

Zastava dombormű

Szigorú tekintetű bácsi pózol az épület előtt