A mexikói drogháború egy napjainkban is tartó fegyveres konfliktus, mely a drogkartellek és a kormány erői között folyik. Az egész 2006-ban kezdődött, mikor a jobboldali Felipe Calderon elnök meghirdette a drogkartellek elleni totális háborút. Ehhez bevetette a hadsereget is, melynek segítségével egyes területeken leváltotta a korrupt rendőrséget, s mindehhez jelentős pénzügyi, katonai és titkosszolgálati segítséget kapott az Egyesült Államoktól. 
A drogkereskedelem irányítói közül kulcsembereket fogott el, majd tartóztatott le, ezért a kartellek szétbomlottak vagy vezetők nélkül maradtak. Ekkor vette kezdetét a harc a hatalomért, így az erőszak csak még nagyobb erőszakot szült, amiben a droghálózatok emberei nem ismernek kíméletet.
Mindent megtesznek, hogy a drogot célba juttassák, és ehhez bevetik a legdurvább “otthon” épített páncélozott járműveket, amik ellen a hatóság sokszor tehetetlen, mert természetesen fegyveres kíséretet is kapnak a monstrumok.

A rendőrség hasonló módon veszi fel a harcot.
Mexikó fő kokain- és más illegális drogszállítmányainak útvonala az Amerikai Egyesült Államokba és Kolumbiába vezet. A mexikói kartellek főleg félautomata rohampuskákat és az AK47-es  variánsait használják, melyeket az Amerikai Egyesült Államokból csempésznek.
Mára közel 100 ezer halálos áldozata lett a Mexikóban 2006 óta dúló drogháborúnak, és az erőszak egyre csak fokozódik az országban.


A drogcsempészek vízen is rendkívül kreatívak.


Mexikóban főleg bizonyos régiókra fókuszálódik az erőszak, különösen az észak-keleti országrészre: az USA-val határos területekre, továbbá a Karibi-öböl térségére. Mexikó azután nőtte ki magát nemzetközi drogelosztó és marihuánatermelő központtá, miután az USA a kilencvenes évek végére leszámolt a két legnagyobb kolumbiai drogkartellel, s a helyükre az addig mellékszereplőnek számító mexikóiak léptek.