Három évvel azután, hogy összebútorozott a Volkswagen-csoporttal, a Škoda 1994. október 17-én életet adott a márka első modern, fronthajtású modelljének, a félig kapitalista Favoritot váltó Feliciának. Megadták a módját: tíz nappal később három autót (a cseh trikolor színeire fényezve) megkereszteltek a Vltava vizében. 

Ez a kevésbé lényeges momentuma a Felicia pályafutásának; sokkal fontosabb, hogy amikor hét évvel később átadta a stafétát a Fabiának, már 1,4 millió darab szaladgált az autóból az utakon. 
Kezdetben 1,3 literes benzinmotorral gyártották az autót, választhatóan 54 vagy 68 lóerős kivitelben. Egy évvel később érkezett az egyhatos benzines 75 lóerővel, majd a 64 lóerős, 1,9 literes dízel is bekopogtatott. 
Ugyanebben az évben (1995) megjelent a Felicia Combi, majd pár hónapra rá a pick-up variáns, illetve a dobozos Vanplus, és ezzel a következő hat évre le is tudták a karosszériaváltozatok fejlesztését. 
A huszadik század egyik utolsó mókakocsija is a Felicia nevéhez fűződik: a Felicia Fun félkabrióvá alakítható életmód-pickup volt, eltolható hátfalú utastérrel, amit ha mai presztízse mellett kezdene gyártani a Škoda, vinnék mint a cukrot, de anno csupán 3992 darab készült belőle. 
A Felicia volt az első modell, amelyet már ISO 9002 minősítés birtokában gyártott a Škoda, először kínált dupla légzsákot és ABS-t, és olyan új funkciókat vezetett be, mint a légkondicionáló, a motoros első ablakok vagy a bőrülések (bizony…) 
Nem csak az utcán, de a versenysportban is bevetették a Feliciát. 1995-től három évadon át versenyzett a rali-világbajnokságban. Rögtön egy kategória-harmadik hellyel nyitottak, majd 1997-ben a világ második legjobbjaként búcsúzott a műfajtól a modell, helyet szorítva az Octaviának.