Az olasz istálló által megadott végsebesség: 350 km/óra (vagy egy kicsit több). Vajon egy repülőtéren kialakított pályán sikerül elérni ezt a tempót a LaFerrari volánja mögött ülve? A videóból kiderül, ahogy az is, hogy angyalok kórusát megszégyenítő módon muzsikál a Ferrari hibridjében dolgozó 6,3 literes V12-es belsőégésű motor.
Nem sok kellett hozzá, hogy elcsípjék a 350 km/órát, de az 1255 kilogrammos Ferrari alól elfogyott az út, a fűben pedig köztudottan nem túl jó az abroncsok tapadása. 213 mérföld/óra (343 km/h), ennyit sikerült kihozni a brit pilótának az autóból. Talán, ha az egyenesre ráfordító kanyarból való kigyorsítás ügyesebben sikerül, lehet, hogy belekarcolnak a 350-be.
A pokoli Ferrari 800 lóerős teljesítményre képes (9250/perc fordulatszámon), ám ezt még további 163-mal fokozza egy elektromotor, így összesen 963 lóerővel gazdálkodhat a LaFerrari szerencsés tulajdonosa. A hajtáslánc valójában két villanymotort kapott, ám az egyiknek nincs más feladata, mint a segédrendszerek kiszolgálása.
Az akkumulátorokat a fékezésen kívül a V12-es motor is tölti, például olyankor, amikor a rendelkezésre álló nyomatékát képtelen volna az aszfaltra vinni a Forma 1-es duplakuplungos váltóban végződő erőátviteli rendszer, tehát mondjuk kanyarodás során. 
A mindössze 1255 kilogrammos Ferrari vázszerkezetét úgy alakították ki, hogy a hibrid hajtáslánc okozta plusz tömeg ellenére kompakt és ideális tömegeloszlású (41:59) maradjon. A monocoque szerkezetet nem kevesebb mint négy különböző szénszálas kompozit anyagból formálták meg a Forma-1-es autóknál szokásos eljárással.
Álló helyzetből százra kevesebb mint 3, kétszázra kevesebb mint 7, háromszázra 15 másodperc alatt (!) gyorsul. A végsebessége valahol 350 km/óra felett van. Fékjei sem akármilyenek, elöl 398, hátul 380 milliméteres féktárcsák lassítják. A LaFerrari 4702 mm hosszú, 1992 mm széles, és 1116 mm magas, tengelytávolsága 2665 mm.