Nem is akármelyik modell, hanem a legendás Ferrari F40 a 17 éves tini áldozata, aki először elkezdi égetni apu autóján a gumit, majd kövér gázzal elszáguld. 
Jól érzem a típus iránti tisztelet teljes hiányát? Hiszen az autózás Szent Grálja nem azt érdemli, hogy murvás, faleveles utakon kenjük el a száját a családi birtokon. Versenypályára való ő, de ott is csak a legképzettebbek tudják uralni, hiszen kiszámíthatatlan, mint az éppen betört vadló. 
Lehet több szemszögből méltatni, a Ferrari vállalat negyvenéves fennállására készült pokolfajzatot. Sokan kiemelik, hogy ez még Enzo Ferrari, a “Commendatore” felügyelete alatt készült. Vagy, hogy utolsó renegátként zárta le a nyolcvanas évek elektronikamentes Kánaánját. Mert belefeszítették mindazt, amit akkor a Ferrari tudott, a száguldó cirkusz szintjén, és abban bizony nem volt sok számítógép. Ellenben annál több, akkor űrtechnikának számító karbonszálas műanyag.
Tubi Style kipufogórendszerrel ellátva
A motorház alatt az a V8-as dübörög, aminek a hangjára azonnal vigyázzba vágják magukat a szőrszálak, és ha egyszer lesz gyermekem szívesen berakok neki egy végtelenített felvételt az ikerturbós, 478 lóerős motor hangjáról, aláfestve Halász Judit slágereit, altató gyanánt.