Van ilyen, nem is ritkán: a lovaskocsi és baleset szavakra keresve még bányatóba szaladt szekérről, vízbe fúlt lóról szóló híradást is találtam a közelmúltból. Ezt az árokba borult szekeret nem is közlekedés-biztonsági okból emelem ki itt a Vezessen, hanem azért, mert a balesetnél őgyelgő egyik helybéli szavai egy kicsit érdekes megvilágításba helyezték a történet hátterét.

Bicske határában láttam meg a felborult lovaskocsit meg a mögötte felsorakozott mentő- és rendőrautót. Megálltam – megjegyzem, óvatosan, biztonságos helyen, hogy bámészkodóként ne akadályozzam a forgalmat -, odaballagtam, mondtam, hogy a sajtó részéről kattintanék párat, ha szabad. Meg persze megkérdeztem, mi történt. Bár gondoltam, mi történhetett: a városi szeméttelep mellett borult fel a kocsi, valamikor hajnaltájt, rissz-rossz vasholmival a platón, hamar összeraktam egy sablonos történetet a fejemben.

Nyílegyenes úton, felteszem, a sebesség sem volt túl nagy. Nem csak autót vezetni lehet veszélyes

És akkor az igazság: él a közeli faluban egy idős bácsi, aki egész életét végigdolgozta, több háza van, mondhatni jómódú. Többször volt már baja a lovaskocsival, de más járművet már nem vezethet, dolgozni viszont akar és szeret, ahogy a baleset tanúja mondta: nem bír leállni. Hát ő borult fel a szekerével, amikor a vasholmival, ami jobban megnézve egy lóvontatású mezőgazdasági gépnek, talán ekekapának tűnik, a földjére indult dolgozni.

Ennyi, a tanulságokat vonja le ki-ki maga.

Meglátom ezt a képet, és arra gondolok:

  • Szegény dolgos bácsi, de sajnálom72%
  • Részeg idióta, megérdemelte28%

Meglátom ezt a képet, és arra gondolok: