Egy szerelmes pár (egy angol hölgy és dél-afrikai vőlegénye) úgy gondolták, tökéletes volna egy szafarival elbúcsúztatni az óévet. Az viszont eszükbe sem jutott, hogy kis híján életüktől is elbúcsúzhatnak. 

Jans de Klerk és Sarah Brooks a Kruger Nemzeti Parkban harminc-negyven méterről követtek autójukkal egy elefántbikát, amikor az hirtelen megfordult és elindult feléjük. A fiatalok, akik eljegyzésüket ünnepelni utaztak a vőlegény hazájába, megálltak, hogy ne ingereljék fel az állatot, ám az hirtelen vágtatni kezdett. Ekkor már hiába menekültek, a hatalmas állat nekiment az autónak, és lelökte az útról, be a bozótba. 
Húsz méteren át görgette maga előtt a kocsit, és amikor az egy fánál megakadt, elkezdte agyarával döfködni azt. A szemtanúk meg voltak győződve arról, hogy az autó utasai meghaltak, ezért – no meg attól való félelmükben, hogy őket is megtámadja az elefánt – elmenekültek és a legközelebbi városban bejelentették a balesetet. 
Mire a rendőrség és a parkőrség a helyszínre ért, egy arra járó autós már segített a fiataloknak. 
A férfi ijedtséggel megúszta az agresszív támadást, ám menyasszonya combját felhasította az elefánt egyik öklelése, így őt haladéktalanul kórházba szállították. 
A parkőrök később megtalálták és kilőtték az elefántot. Elmondásuk szerint sérült volt; valószínűleg egy vetélytárssal vívott párbajban sebezték meg. Ráadásul az állat a hímeknél időszakosan jelentkező, musth nevű (a perzsa eredetű szó jelentése: részeg) hormonális állapotban volt: ilyenkor az elefántbikák tesztoszteronszintje hatvanszorosára emelkedik, és különösen agresszívvá válnak. 
Bár ritkák a hasonló támadások, minél több turista látogatja az elefántok lakóhelyét, annál valószínűbb, hogy az emberek rosszkor vannak rossz helyen. Áprilisban ugyanitt hasonlóképpen járt pórul egy házaspár; őket súlyos sérülésekkel szállították kórházba, autójukból (fent) gyakorlatilag semmi nem maradt a támadás végére.