Amikor Mandela 1990-ben, negyed évszázad raboskodás után kiszabadult börtönéből, Dél-Afrika fekete lakossága egy emberként szerette volna megajándékozni a felszabadítás jelképét. Köztük voltak az East London-i Mercedes-gyár munkatársai is, akiket felvilágosult munkaadójuk az országban elsők között engedett szakszervezetbe tömörülni. Összedugták a fejüket, és elhatározták, hogy építenek egy autót a nagy embernek. 

Ajándékba. 

Megkeresték a cég igazgatóit, akik rábólintottak a projektre. A szakszervezet ingyen megkapta a gyártáshoz szükséges alkatrészeket, a munkások pedig szabad idejükben, a gyár infrastruktúráját használva összeszerelték a szabad Mandela első autóját: egy meggypiros S500-ast (W126). A Mercedes, de sokak szerint a globális autóipar legnagyszerűbb modelljének padlólemezére felfestették a dél-afrikai lobogót, mellé Mandela nevét, és elkezdődött a versengés: mindenki szeretett volna legalább egy csavart meghúzni az emblematikus autón. 
Mindössze négy nap elteltével készen volt az autó – a rossz nyelvek szerint sem előtte, sem azóta nem készült még ilyen tökéletes minőségű gépkocsi a dél-afrikai üzemben. A szakszervezet egy Philip Groom nevű munkatársat kért fel arra, hogy július 22-én átadja az autó kulcsait Mandelának. Groom elképesztően ideges volt (mögötte harmincezer, lélegzetét visszafojtva bámuló munkás, előtte Dél-Afrika jövője), de végül sikeresen megtartotta ünnepi beszédét, és átadta az autó kulcsait. 
Azok az autóval együtt négy év múlva kerültek vissza a gyár tulajdonába, amikor Mandela lecserélte autóját egy újabb S-osztályra. A Mercedes az Apartheid múzeumnak adományozta az autót, ott azóta is megcsodálható. 
Nem a Mercedes volt az egyetlen felvilágosult szellemű autógyártó Dél-Afrikában. Mandela a BMW-vel is bensőséges kapcsolatot ápolt – akárcsak stuttgarti konkurenseik, ők is jelentős erőfeszítéseket tettek a társadalmi fejlődésért. Már a hetvenes évektől fogva iskolákat, kórházakat támogattak, pénzzel és tárgyadományokkal segítették a tanuláshoz és egészségügyhöz való jog gyakorlását. 


Amikor Mandela aktív politikai pályafutása végén visszaadta szolgálati gépkocsiját, egy páncélozott 7-es BMW-t (E38) a gyárnak, a teljes körű restaurálást követően eredetileg azt is múzeumban állította ki. Idén ősszel azonban felajánlották azt a 46664 Mandela Day School Library projekt számára. Az autót árverésre bocsátották, és a bevétel teljes (nem ismert) összegét iskolai könyvtárak létesítésére fordították. 
Nem ez volt az első alkalom, hogy Mandelához köthető BMW-ket árvereztek el. 2004-ben tíz darab, kifejezetten erre a célra legyártott, az elnök aláírásával ellátott 3-as szériát (úgynevezett “demokrácia-autókat”) építettek – ezekhez, akárcsak másfél évtizeddel korábban a Mercedes, a beszállítók ingyen biztosították az alkatrészeket, a gyár alkalmazottai a munkaidejüket. 
Nyolcat Dél-Afrikában, kettőt pedig Észak-Amerikában bocsátotta aukcióra, a bevételből pedig Mandela gyermeksegítő alapítványát támogatták.