Ralibaleseteket láttunk már sokat, és vannak nagyon durvák, de szerencsére akad olyan is amelyeken inkább jókat mosolygunk, persze nem úgy mint akik elszenvedték, mert nekik általában ilyenkor véget ér a verseny. Hasonlóképpen járt szegény Opel Ascona is, ami egy téglaépületnek ütközött, ami gyakorlatilag ráomlott. 

Szerencsére senkinek nem esett baja, és sértetlenül hagyták el az Ascona fedélzetét. 
Az Opel Ascona egy középkategóriás gépkocsi, amit az 1970-es évektől 1988-ig gyártották. Három modell ciklust élt meg (A,B és C), szerepelt több rallye-bajnokságban is.
Rüsselsheim-ben mutatták be az első generációját (Ascona A) 1970-ben. Először az Opel Manta jelent meg, majd az Ascona sedan (2 és 4 ajtós változatban) és végül a kombi (3 ajtós). Ez utóbbi Voyage, majd Caravan néven futott. 1971-től a legnagyobb motorral (1,9) szállították az USA-ba is, Opel 1900 néven. Az első generációt 1975-ig forgalmazták, 692 000 példányt gyártottak belőle. Számos rali-bajnokságon indították masszív felépítésének köszönhetően, maga Walther Röhrl is nyert vele 1974-ben.
A legkisebb motor az 1,2 literes 60 lóerős erőforrás volt, míg a legnagyobb 1,9 literes 90 lóerős.
A második generációt 1975-ben, Frankfurtban mutatták be. Csak sedan kivitelben gyártották (2, 4 ajtós változatban), és persze Manta-ként a coupét. A motorok a régiek maradtak, habár 1978-ban a csúcsmotort 2,0 literesre cserélték. Megjelentek a diesel motorok is a kínálatban 1978-ban. Belgiumban készültek az első külföldön gyártott Asconák, igaz a Vauxhall égisze alatt. 1981-ig több, mint 1,2 millió Ascona B készült.
Az Ascona C-t 1981-től 1988-ig gyártották. Elkerült a világ minden pontjára, készült belőle sedan, és 5 ajtós hatchback változat is. Az utolsó években már 5 sebességes váltót is kapott, sőt az automata szívató is megjelent a kínálatban. 1981-ben Nyugat-Németország legkelendőbb autója volt. – wikipédia