Afrika egyes részein picit máshogy értelmezik az újrahasznosítás fogalmát, mint a fejlettebb országokban. Nincs minden sarkon ultramodern gyárcsarnok, szelektíven válogatott szeméthegyekkel, nincsenek futószalagon hömpölygő újrahasznosított alapanyagok. Az emberiség bölcsőjében bizony sokan küzdenek azért, hogy megkeressék a napi betevőt. Vannak azonban ötletek, amik hosszú távon biztosíthatnak munkát az embereknek.
Remek példa erre a Suame Magazine (nem egy helyi újság neve) ghánai iparterület, ahol számos fémmegmunkáló és járműjavító műhely vetette meg a lábát a megélhetés reményében. Ezen a területen nagyjából 200 ezer munkavállaló dolgozik 12 000 műhelyben, 10 kilométerre az esőerdei övezetben fekvő Kumasi városától. Ez a legnagyobb ipari övezet Afrikában, ahol az európai fémhulladékot hasznosítják újra, méghozzá 80 százalékban kézi szerszámok segítségével.
Na nem úgy kell azért elképzelni, mint a modern ipari parkokat, zöld pázsittal, virágoskerttel a főépület előtt, sokkal inkább hasonlít egy régi gyártelepre, ahol az elhasználódott alapanyagokból próbálnak meg valami újat alkotni. Pontosan itt készül az afrikai terepre szánt, kidobott autóalkatrészekből és hulladékból épített Turtle 1 szállítójármű is, amit a holland kormány támogatásával készítettek a Suame Magazine-i kézművesek.
Az autót a lehető legegyszerűbben álmodták meg, hogy a szervizelését olcsón, akár otthon is meg tudja oldani a tulajdonos. A “Teknős 1-est” úgy tervezték, hogy Afrika úttalan útjain is biztonságosan lehessen használni. Nagy előny, hogy az autó számos elemét lehet pótolni szinte bármilyen – felújított vagy használt -, bontott alkatrészből. Masszív és robusztus, mégis egyszerűen szétszedhető, majd újra összerakható, ha szükséges. 
Kimondottan az afrikai piacot célozták meg a 12 hét leforgása alatt készített prototípussal, hiszen ezen a kontinensen nagy szükség van a strapabíró, megbízható és erős járművekre. A meghibásodások elkerülése végett az elektronikusan működtetett berendezéseket minimálisra csökkentették. A motorháztető alatt szintén bontott elem található, de azt nem tudni, hogy melyik gyártó blokkját szerelték a prototípusba.
Az alváz állítólag sokkal erősebb, mint a modern alvázas autók többségében, és a felfüggesztések is egyszerűbbek, ám úgy hírlik, így is hatékonyak. A platón elfér a rakomány, a hatalmas ajtók pedig könnyű ki-beszállást tesznek lehetővé. Az anyósülés felőli ajtó felfelé nyílik, sőt az első szélvédőt is ki lehet nyitni. Jól látni, hogy nincs felesleges domborulatokkal, ívekkel bonyolítva a forma, ez azért van, mert így a kis műhelyekben is össze lehet rakni a gépet, egyszerű préselő- és vágószerszámok segítségével.
Ha az első példányt műszakilag megfelelőnek találják a holland bevizsgálók, akkor a készítők elkezdhetik kitalálni a sorozatgyártás folyamatát és a tervek elkészítését. Ránézésre úgy tűnik, rendben van a jármű, megfelelhet arra a célra, amire kitalálták.