Az egészről Robby Gordon tehet. 

Gordon Magyarországon leginkább terepralisként ismert, aki Hummerrel pusztított a sivatagban, és a General Motors meghívására néhány éve hazánkba is ellátogatott, az Egyesült Államokban azonban nagyobb nevet szerzett magának Nascar-versenyzőként és csapattulajdonosként. A most 44 éves pilóta alighanem mégsem ezekkel, hanem friss agyszüleményével fog bekerülni a motorsport-történelembe. 
Két szakterületét összemosva ugyanis létrehozta a Stadium Super Trucks szériát, ahol terepralira tervezett és épített behemótok csapnak össze egy zárt, aszfaltozott körpályán. A méteres rugóstagokon álló, 600 lóerős szörnyek természetesen kenődnek, rugóznak, himbálóznak minden kanyarban, dől a füst, sikít a gumi – tökéletes vasárnapi szórakozás az egész családnak (nem csoda, hogy az amerikai NBC az egész idei évadot közvetíti – igaz, felvételről, de egy első szezonját író szériánál ez is nagy szó). 
Az önmagában is ígéretes koncepciót videojátékba illő elemekkel színesítik: ugratósáncok, homokcsapdák, sávváltók teszik hallatlanul izgalmassá a jelenleg. Ráadásul mivel a pálya aszfaltját megfúrni értelemszerűen tilos, a rámpákat és egyéb akadályokat nem rögzítik, így minden körben más és más környezet várja a jelenleg 28 tagú mezőny résztvevőit. 
Minden versenyhétvége bőségesen tartogat izgalmakat. Először két darab selejtezőt tartanak, tizenöt-tizenöt indulóval (a kiírásokban 30 autóban limitálták az indulók számát). Innen az öt-öt legjobb automatikusan tovább jut a döntőbe, a többiek pedig kapnak még egy esélyt, hogy vigaszágon bejussanak a nagy futamba – a pálya méretétől és a verseny hosszától függően további öt-tíz versenyző kap erre esélyt, így a döntőben legalább tizenöt, legfeljebb húsz autó méri össze erejét.
Elég is ennyi az elméletből, lássuk alább a bajnokság torontói futamának közvetítését. A film hosszú, de bele-belepörgetve is élvezhető – a legjobb mégis az, ha magunk elé húzunk egy tál pattogatott kukoricát, és családostul megnézzük a versenyt, mert az ókori fogatversenyek óta nem találtak ki ilyen (zsigeri, primitív, kicsit véres, nagyon hangos, de mégis csak) frenetikus látványosságot.