Mindannyiunk próbált már teljes gázzal a végtelenbe hajtani igaz? Közben a táj elmosódott masszává alakul körülöttünk, a vér úgy pumpálja az adrenalint, mint egy V8-as, de a mókának mindig vége szakad. Vagy azért, mert a lábunkon bilétával egy hideg hűtőben végezzük, vagy pedig mert fékezünk, mielőtt még saslikot csinálna belőlünk egy szalagkorlát. Ebben a kietlen katlanban viszont nincs mitől tartani, kizárólag saját magunktól és a fenekünk alatt a pokolba száguldó gépektől.  A légellenálláson kívül semmit nem kell legyőznünk. Nagyon kevés ilyen hely van a Földön, az egyik ilyen az USA-beli Utah-ban fekvő Bonneville. 
Minden idelátogató benzinvérű azt az érzést keresi, mikor a sebességhatárhoz érve az izmok megfeszülve várják, hogy átlépve az addigi egyéni vagy akár világrekordot, euforikus robbanás töltse el az agyat, megkoronázva a pillanatot. 
2013-ban is akadt jó néhány vállalkozó, aki a hétköznapok szürkeségéből kilépve, ellátogatott a sósivatagba, hogy belső szerveit szorosan a gerincoszlop köré préselje.
A szárazföldi sebességrekordot azonban, nem ebben a sókatlanban állították fel, hanem a Nevada állambeli  Black Rock sivatagban, 1997 októberében. Ezt a hangsebességnél is gyorsabbra rekordot Andy Green érte el, a ThrustSSC sugárhajtású autóval. 1223 kilométeres óránkénti sebességet rögzítettek. 
A bonneville-i leggyorsabb autót 1970 óta nem sikerült legyőzni, amikor a Blue Flame belefutott – a világon elsőként – az 1000 km/órába, Gary Gabelich irányításával. A végsebessége 1014 volt.