Ugye nektek is a kétkerekűek jutnak eszetekbe, mikor meghalljátok a Yamaha szót? Amin nincs mit csodálkozni, hiszen a cég 1955 óta gyárt motorkerékpárokat utcára és versenypályára egyaránt. Az sem számít igazán újdonságnak, hogy csónakmotorok, különböző méretű quadok és motorcsónakok is szerepelnek a kínálatban. 
Azt azonban tudtátok-e, hogy 1992-ben életre hívták az egyetlen Yamaha utcai sportautót, amiből összesen 3 prototípus készült? Igazán nem kell szégyenkezve elvonulni a sarokba kukoricára térdepelni, amiért erről még nem hallottatok, ugyanis nem egy tipikus sikertörténet. 

Yamaha OX99-11

A Yamaha 1989-ben szállt be a Forma-1-be, viszont nem az elvárásaiknak megfelelően alakultak a dolgok, így a technológiát és az ott szerzett tapasztalatokat soha nem ültették át utcai használatra. Azonban mindenképpen szerettek volna egy közúti sportautót készíteni, így 1991-ben a Yamaha mérnökei elkezdtek dolgozni az OX99 erőforráson, és a karosszéria elkészítéséhez német segítséget kértek. 
Olyan külsejű autót szerettek volna, ami egy kicsit sem hasonlít az akkoriban az utcákon futó többi sportautóhoz, így felkérték az IAD céget a projekt kivitelezésére. Egy év elteltével, 1992-ben elkészült a kétszemélyes prototípus, amiben a második ülés tandem pozícióban helyezkedett el. Ezzel a kialakítással bizony valóban egyediséget értek el, hiszen a benne ülők nem tudták eldönteni hirtelen, hogy egy helikopterben vagy egy zárt robogóban ülnek e. Mindenhez hasonlított az érzés, csak autóhoz nem. 
Az erőforrás nem maradt le az akkori kor sportautói mögött, hiszen a 3,5 literes, V12 motor 400 lóerőt tolt ki magából 10 000-es fordulatszámon és mindehhez egy 6 fokozatú manuális váltó és mindössze 1150 kilogramm súly társult. Nulláról szára 3,2 másodperc alatt gyorsult fel, a végsebessége pedig 350 km/óra körül mozgott. 

Végül mikor már majdnem kész volt a végleges gyártásra szánt modell, a projektfelelős IAD nem tudott megegyezni a Yamahával a büdzséről, így az IAD külön folytatta a munkálatokat. Hat hónapos határidőt szabtak maguknak a befejezésre, de mivel akkoriban volt Japán történetének egyik legnagyobb gazdasági válsága, joggal vetették fel a kérdést a cég vezetői, hogy kinek lenne pénze most kicsengetni az OX99-ért 800 ezer dollárt (180 millió forint). Mindezeket mérlegelve 1994-re tolták el a befejezés dátumát, amit végül le is fújtak.