75 milliós autót kergettünk versenypályán a hét első felében. Istenien hangzik kimondani: ez a munkánk, és tudjuk mennyire visszásan hat, ha egy ilyen életre szóló élménnyel kapcsolatban fanyalog az ember. Pedig azért van árnyoldala a kalandnak. Például dolgozik a cidri.

Az állítólag tapasztalt sofőr, Mr. Zhu így kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy totálkárosra tört egy hazájában 120 millió forintnyi jüanért kínált olasz sportautót, hivatalos sajtórendezvényen.

Egy ekkora értékű autónál két végpont között cikázik a kétség. Vagy puhapöcsként biztonságra autózunk, és az életre szóló csapatásból uras sétakocsikázás válik, vagy engedünk a rizikós kéj csábításának, és bevállaljuk a határon autózást. Utóbbit természetesen lehet profin, magabiztosan művelni, de a hiba lehetőségét sohasem lehet kizárni.
Főleg nem autópályán, nedves úton, egy vadonatúj Lamborghini Gallardo volánja mögött. Ilyen helyzetben, főleg ha nincs némi Walter Röhrl foszlány a génjeinkben, jobb puhapöcsnek maradni. Jobban tette volna a kínai újságíró kolléga is, ha nem kakaskodik, mert még egy karcot éppen ki lehet magyarázni, de a Gallardo szétzúzott orrát, kiszakadt hátsó futóművét már kevésbé.

Az állítólag tapasztalt sofőr, Mr. Zhu így kénytelen szembenézni a ténnyel, hogy totálkárosra tört egy hazájában 120 millió forintnyi jüanért kínált olasz sportautót, hivatalos sajtórendezvényen. Kínos, de Kína hatalmas piac, így ezt az apró incidenst garantáltan járulékos veszteségként könyveli el a gyártó.

Így a végére, megérett a kérdés, ha zsebedben lenne a kulcs, előtted a pálya, álmaid legerősebb, kölcsönzött autójával, te megelégednél pár józan körrel?