Számunkra az idei Genfi Autószalon nem csak a világpremierek miatt volt izgalmas. Átlagos repülőút, belvárosi Hostel helyett rendhagyó módját választottuk az utazásnak és szállásnak. Vasárnaptól péntek délig egy lakóautó lett átmeneti munkahelyünk és otthonunk. 
Lakóautós Odüsszeiánk eddig megjelent cikkei:

A nyugodt családi kocogásra, ráérős barangolásra hivatott technika állta az autópályás erőltetett menet kihívását. Mi már annál kevésbé, 90 km/óra nem ideális utazótempó letekerni oda-vissza körülbelül 2600 kilométert. A jól kiépített, monoton autópálya-hálózat aszfaltfolyosóin haladva vágyakozva néztük a látványosságokat jelző barna táblákat. 

A szállásprobléma megoldásának szánt ötletből értékes kaland lett, csak egy csipetnyit kóstoltam a lakóautózásból, mégis mindenkinek javallom, ha teheti próbálja ki a nyaralás ezen formáját.

Ezért a Palexpo 49-es parkolóját elhagyva döntöttünk, a hazaúton belekóstolunk a lakóautózás igazi ízébe. A Neuchateli-tó mentén bolyongva találtunk egy olyan partszakaszt, ahol egész közel tudtunk férkőzni a vízhez 7,3 méter hosszú guruló garzonunkkal, és a szokásos svájci tiltótáblák populációját is megfelelően gyérnek találtuk. 
A vízparhoz közeli építési terület adta ihletet kihasználva forgattunk egy gyors videót, amiben Rácz Tamás összefoglalja, mit kell észben tartani a lakóautó-kapitánynak, ha vitorlát bont:
Innen indulva tényleg úgy közlekedtünk, ahogy turistához illik, kisvárosban totyogva bámészkodtunk, útfelújításnál játszottunk megszorult Micimackót. Tizenöt négyzetméteres lakásunkkal haladva minden lakóautósra bajtársként néztünk, sőt csütörtök délelőtti spontán programként egy svájci lerakatot is megtekintettünk, nyálcsorgatva vágyva egy saját Hymer, vagy Winebagoo lakókocsira.  
De a kilométerek csak nem peregtek, így újra beálltunk az autópályák lélekőrlő távdarálójába. A tankolás-sárgadobás-haladás mókuskereke csütörtök este szakadt meg utoljára, amikor a külön cikkben megénekelt Asfinag pihenőben az ingyen wi-fi, fűtött vizesblokk nyújtotta komfortot élvezve készültünk fel az utazás utolsó kilométereire.

Akitől guruló rezidenciánkat kaptuk

A lakóautót a SuWeNor (a három biztonságosabb égtáj rövidítése) Kft., a lakoauto.hu oldal üzemeltetője bocsátotta rendelkezésünkre. A 13 éves múltra visszatekintő cég az ország legnagyobb tapasztalattal rendelkező ilyen profilú vállalkozása.

Zárszó a Genfi lakóautós kalandhoz 1

A SuWeNor flottája mellett lakóautó-szervizt is üzemeltet, ahol egyrészt saját autóikat tartják karban, másrészt más cégek, vagy magánszemélyek autóit, lakókocsijait javítják. A saját szerviz nagyon fontos az üzletmenetben, a kocsikat az előírt szervizciklus felénél át szokták nézni, hiszen elképzelhetetlen, hogy mondjuk Portugáliában szakadjon el a kuncsaft alatt egy elkopott ékszíj, vagy a norvég fjordoknál makkanjon meg decemberben a fűtés.

Péntek délben költöztünk ki, és bármennyire is élveztük, a fárasztóan sietős tempó miatt megváltás volt átülni az autógyártás csúcsának épp nem nevezhető Dacia Sanderóba, és 130 km/órával megtenni a Vértesboglár-Budapest távot. 


Mégis pozitív az ötnapos út mérlege. Ennél nagyobb szabadságot, függetlenséget egyetlen más közlekedési eszköz sem ad. A komfortért felelős berendezések meglepően sokáig bírták a teljesen átlagos parkolóban állva, áramból és gázból még bőven volt tartalék a szerdai induláskor, csak a száz literes víztartály ürült ki, de ezt könnyen pótoltuk egy teljesen átlagos benzinkúton. 
A szállásprobléma megoldásának szánt ötletből értékes kaland lett, csak egy csipetnyit kóstoltam a lakóautózásból, mégis mindenkinek javallom, ha teheti próbálja ki a nyaralás ezen formáját.