Így az államalapítás ünnepén időt szakítunk a kenyér kultúrkörének ápolására is. Örömteli dolog ez, hiszen bárhova is lövi fel magát a svájci frank, amíg van miből karajt szelni, még mindig jobb itt egy fokkal mint Szomáliában.

Ezért mi most a kenyérhez vezető út gázolajvérű szörnyei előtt tisztelgünk. Ők az ipari méretű gabonatermelés kulcsfigurái. A kombájnok. Lehet, hogy bosszankodunk néha mögéjük szorulva egy szűk vidéki úton, vagy megrémülve rántjuk el a kormányt, mikor szemben kifordul a hatalmas munkaasztal, de jobb ha emlékezünk: Mindennapi kenyerünket köszönhetjük nekik.


Ezért sem értem, miért nem írt még senki ódát ezekhez a bonyolult, búzagyilkos terminátorokhoz? Nálunk ahol ért kalászt lenget a szél, nem szól egy sor se a betakarítás nagymenőihez. Bezzeg az amerikaiak, még erre is büszkék. Egy Tennessee állambeli fazon igazi slágert írt a nagy batárokkal végzett munkáról.


Ilyen egy igazi istenfélő kombájn sofőr vallomása, aki 8 km/h sebességgel hozza össze maga mögött az embereket.

Lehet ezt másképp is, a kevésbé istenfélő melósok inkább tuningolják, átépítik a nyugalmazásra ítélt vasakat, és közönség előtt esnek egymásnak egy bizarr roncsderbi keretein belül. Garantált a látványos magömlés.