Nemrég elmerültünk a kollégákkal a vezess webáruházában, hogy ínyünkre való ajándékokat vadásszunk karácsonyra. A brigád tagjai nagyon eltérő meglepetésötletekkel álltak fel a számítógép mellől.


Rácz Tamás, főszerkesztő

Nem vagyok megszállott F1-rajongó, még kedvenc csapatom sincs. Viszont a merchandising, egy sikeres márka kereskedelmi forgalommá konvertálásának művészete olyan csodát alkotott, hogy mégis örülnék valami Forma 1-es cuccnak a Vezess webplázájából. Hogy a Red Bull Racing-es logóval dekorált ágyneműhuzat mennyivel kreatívabb dolog, mint a szokásos póló vagy bögre!

De talán, mit talán, biztosan jobban örülnék egy tanknak, amivel lehet lövöldözni. Még akkor is, ha csupán 6 mm-es kaliberű ágyúval, műanyag bogyókkal.

Az 1:24-es harcjármű stílusában nem igazán passzol a szeretet ünnepéhez, ezt aláírom, de biztosan feldobná a karácsonyi hangulatot, ha ezzel lövöldözhetnénk lábon egymást a karácsonyfa körül.

Szörényi András, bedolgozó

Nem karmolom a márkajelzéses, emblémákkal telenyomott ruhadarabokat, mert ha valaki azt akarja, hogy reklámozzam a cégét, akkor adja olcsón, ha már nem fizet nekem. Az F1-es rajongói cuccokra viszont pont nem ez jellemző, ezért rögtön a távirányítós autókra váltottam.

Amióta Sári cikkében konfrontálódtam a LifeBall nevű társasági esemény arcaival, ahol a MINI komoly támogató volt, a német-brit kisautó kiesett a pikszisből, így a modelleket is csak átlapoztam.

Tönkreverte az egész világot a 956/962, hétszer győzött Le Mansban a 24 óráson 1982 és 1994 között

A vezess shopjából egy Porsche pályaautóra fenem a fogam, konkrétan a 962C-re. Bár a modell is királymenő (részletes leírás itt), de ha egy bovdenes távirányítóval kellene mögötte loholnom, akkor is csak ez kéne.

Mert öntudatra ébredésem utáni években a 956/962 a sportautóversenyeken az egész világot tönkreverte, 1982 és 1994 között hétszer győzött Le Mans-ban. Kedves Jézuska! Ha az 1:1 méretarányú túl nehéz a szárnyaidnak, akkor legalább ez az 1:43-as hadd legyen az enyém!

Lőrincz Károly, meglepetésvendég

Egy gyerekkori trauma okán betegesen vonzódom a távirányítós autókhoz. Ötesztendős lehettem, mikor a jó kis zsinóros távirányítóval ellátott Wartburgot öcsém egy laza mozdulattal tönkretette. Volt nagy sírás, de nem kaptunk újat. Azóta pedig egyre csak vágyom egy sajátra.

Ugyan felnőtt fejjel birtokoltam egy rádió-távirányítású terepjárót, de gyenge alkatrészei nem bírták a gyűrődést. Így nem kérdés, hogy most egy ilyennel nagyon boldoggá lehetne tenni. Szerintem le sem ülnék az ünnepi asztalhoz, hanem rohannék ki az udvarra játszani. Felnőni még ráérek.
Hogy most ne potyogjanak könnyek, erről a listáról is válogatnék ezt-azt, mert így akár Godzilla pusztítása után is újjáépíthetem a járművet. Öcsémnek pedig nem adnám a kezébe a távirányítót.

Horváth Zsolt – esztergályos

Nem nagyon vágyom másra így az év végén, mint egy kis billentyűmentes pihenésre. Ehhez nincs is másra szükségem, mint egy párnára, ami lehetne éppen ferraris vagy Red Bull-os, míg a testem többi részét egy szintén motorsportos takaróval melegíteném.

De azért, hogy kettő percnél tovább tartson ez a nyugalmas időszak, kérek még egy távirányítós modellautót, amit odaadhatok a fiamnak. De azért, hogy az autó is tovább tartson kettő percnél, egy mindenen átmenő buggy kell. A Himoto Truggy jó is lesz: alumínium alvázmerevítő, erősített műanyag rugótorony, erősített lengőkarok, elöl-hátul független rugózás: 4 db olajos csillapítású rugóstag és összkerékhajtás.

Játsszon a gyerek!