A háromhengeres előző Swift sem volt a torkosságáról híres. Az Egyesült Államokban egyenesen ódákat zengenek, és hihetetlen történetként mesélik az 5-6 literes fogyasztást, amit a gyűszűnyi motor produkál. Nem csoda egy olyan országban, ahol az 5.7 literes V8-ast nevezik “small block-nak”.



Ezt a legendát fejelte meg “George B.” a rejtélyes kisautó építője. Úgy érezte, az odakinn Chevrolet Metro néven futó koplalóbajnokot még van hova fejleszteni egy Yanmar dízel aggregát segítségével.

Ami inkább mezőgazdasági kisgépekbe lett szánva, de ez az építőt cseppet sem zavarta. Az egyhengeres zakatoló gőzkalapácshoz egy röpsúlyos váltó csatlakozik, amivel közel 100 km/h-s sebességet értek el, négy utassal, a régi motorral a csomagtérben. Valószínűleg sok haver nyelte félre a sört, mikor meghallották a 99 centes teli tankolásról szóló sztorit, amivel több tucatnyi kilométert csattog vígan a kis Metro. Ráadásul kiegészítésképp indítómotort és generátort kapott, így szinte élhető a kis berregő szöszmösz.


Lehet hogy még ma lesajnálóan mosolygunk az ötleten, de akinek holnap nem futja majd 8-10 milliós elektromos autóra, erősen el kellesz gondolkodnia hogyan oldja meg a mobilitást, minél fájdalommentesebben. Akinek a mopedautók jutnak eszébe, nem téved, George B. terve már fut útjainkon, a kis kétszemélyes lélekvesztők is hasonló egyhengeres dízel motorokkal vannak felszerelve. Minden hibájuk és lassúságuk ellenére érdekes alternatívát jelenthetnének, akár a városi közeledésben. Mégsem özönlötték el eddig a zsúfolt belvárosokat…

( A nyitókép illusztráció, az építő sajnos csak kevés és igen kis felbontású képet osztott meg a neten )