Találkozóm volt a városban, az Operánál. Bár a belvárosba, meg bárhová, ahol sarcot kell fizetni 2×5 méter közterület átmeneti használatáért, elvből nem szívesen megyek kocsival, most így volt praktikus. Isten neki, egy hónapban egyszer kibírok pár száz forintot.

Én ki is bírnám, ha be tudnám fizetni.

Önök tudták, hogy a parkolóautomata nem szereti a kétszázast? Talán túl nagy a kis torkának, talán a rézbetét miatt túl fémes az íze, ki tudja? Mindenesetre az első automatám, a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. gépe a gondosan magammal vitt három fémpénz közül csak egyet evett meg, azt is hosszas próbálkozás után. A másik kettő úgy átszaladt rajta, mint a friss szilvalekvár az egyszeri parkolóőrön.

Mindkét pesti parkolócég automatái finnyásak, nem bírják a kétszázast

Mindkét pesti parkolócég automatái finnyásak, nem bírják a kétszázast


Itt négyszáz forint volt egy óra, kétszáz egy fél. Hát, mondom, mindegy, legfeljebb majd félóra múlva visszajövök, addig valahol szerzek kisebb címleteket a válogatós masinának. Aztán inkább úgy döntöttünk, hogy beülünk a kocsiba, elvisszük onnan, és pár száz méterrel arrébb ebédelünk – igaz, hogy gyalog is el tudtunk volna sétálni az étteremhez, de, gondoltuk, a Bajcsy automatái talán éhesebbek, nem ilyen finnyásak.

Hát rosszul gondoltuk. A Bajcsy-Peterdy sarkon lévő kék gép, immár a másik nagy parkolóvállalat, a Centrum automatája szintén csak egy kétszázast talált fogára valónak, a másikat nem volt hajlandó megemészteni. Ütögettem, dörzsölgettem, minden szokásos vajákolós trükköt elkövettem – akkor sem. Tárgyalópartnerem előkapta a telefonját, hogy megörökítsük az automatát, amint nem eszik kétszázast. Íme:


Az ott tényleg egy egykerekű bicikli??? Akkor fel se tűnt, pedig mennyit szívtunk vele egyszer!

Na jó, mondom, ennyi, végeztünk. Az én életem forint/órára lefordítva többet ér annál, hogy itt tököljem el a gépnél legszebb éveimet. Betesszük a félidősre sikeredett parkolójegyet a kocsiba, aztán menjünk. Másik automatánál a már bedobott kétszázas miatt ugye egyelőre nem tudok próbálkozni, hiszen akkor csak két, nagyjából ugyanarra a félórára szóló jegyem lenne. Az ebédemet meg immár nem vagyok hajlandó megszakítani, így is van egy le nem parkolt előző félórám. Ha mégis megbüntetnek, hát majd nekiállok levelezni, azt perverzül szeretek. Naná, hogy megbüntettek, tíz perccel a félórás jegy lejárta után.

Adtam még egy esélyt a telefonos ügyfélszolgálatnak, de a – különben kedves, bár valamitől elég fáradt hangú – hölgy csak annyit tudott mondani, hogy rá is van írva a gépre: ha hibás, menjek át egy másik automatához. (Ez különben olyan fura, nem? Ha a BKV-automata rossz, gyalogoljak egy megállót? Ha elromlik a villanyóra, költözzek másik házba?)

Szóval leültem, kitöltöttem a szerencsére biankó csekket a hatezres bírság helyett a szerintem jogos 200 forintról, aztán megírtam ezt a levelet:

Kedves Centrum Parkoló Rendszer Kft.!

A mellékelt fizetési felszólításban szereplő helyen és időben a szintén ott feltüntetett rendszámú Forddal én parkoltam érvényes parkolójegy nélkül. Köszönöm, hogy biankó csekket tettek a Mikulás-csomagba, így legalább utólag módom nyílik befizetni azt a 200 forintot, melyet valóban leparkoltam az önök területén.

Kétszázat már befizettem, még kétszázat is befizetek; egy óra parkolásra remélem elég lesz. A hatezret sokallanám, hiszen szerintem a jóhiszeműségemben nem volt hiba.

Kétszázat már befizettem, még kétszázat is befizetek; egy óra parkolásra remélem elég lesz. A hatezret sokallanám, hiszen szerintem a jóhiszeműségemben nem volt hiba.


Ott és akkor sajnos erre nem volt lehetőségem. Előrelátó módon több fém kétszázassal a tárcámban érkeztem az automatához, mely sajnos csak egyet volt hajlandó elfogadni tőlem, ismételt próbálkozásaim ellenére is. Mivel meglehetősen szoros időbeosztásban telnek dolgos hétköznapjaim, nem állt módomban újabb és újabb automatákba belepróbálni a gépüknek nem kellő kétszázasokat; különös tekintettel arra, hogy ezeket az érméket korábban már a másik fővárosi parkolótársaság automatája sem fogadta el. (Később egy jószívűbb automata örömmel adott viszont értük kávét. Ha gondolják, megadom a kávéautomata üzemeltetőjének nevét, hátha sikerül a bevonásukkal tökéletesíteni a parkolóautomatákat.)

Kérem, hogy a mellékelt csekkszelvénnyel és parkolójeggyel igazolt befizetést, az általam valóban leparkolt egyórányi idő teljes megtérítését szíveskedjenek elfogadni a felszólításban említett hatezer forintos pótdíj helyett az ügy rendezésére. Egyúttal azt javaslom, hogy ha automatáik a rajtuk feltüntetett információval ellentétben nem fogadják el a kétszáz forintos érméket, esetleg tájékoztassák erről az autósokat. Így számos további kellemetlenséget kerülhetnek el, valamint számos kellemetlenségtől kímélhetik meg az autósokat is.

Üdvözlettel: Rácz Tamás

A levél a beszkennelt csekkszelvénnyel, parkolójegyekkel együtt megy a Centrumnak. Ha lesz fejlemény, majd írok. Parkolásmentes jó hétvégét kívánok mindenkinek!