Tegnap éjjel még izzadságban fürödve vacogtam, láztól emésztve. Az ágyba parancsolt áldozat mivel ütheti el ilyenkor az időt? Könyv, avagy film. Én az utóbbi mellett döntöttem.

Nálam kimaradt a drogélményt feldolgozó filmek egyik alapműve, a Félelem és reszketés Las Vegasban. Most pótoltam, és lehet sokan ócsárolják Terry Gilliam alkotását, nekem az antibiotikumtól kábult szemmel, kifejezetten tetszett. Persze ezt a filmet sem tudtam benzingőzös befolyásoltság nélkül nézni.

Így feltűnt, hogy a filmben betépve, beütve, becsavarva ámokfutó Dr. Gonzo és Raoul Duke végig autóval közlekednek. Ami nem éppen egészséges és törvényes, ilyen állapotban. Az általuk bérelt Chevy Impala és a későbbi Cadillac Fleetwood Eldorado megsínylette a drogos lázálmokat. A Járdán parkolnak, átvágnak mindent és mindenkit, stopposokat rémisztgetnek, mindezt egy nem létező denevérraj által üldözve. Az autózás tehát nem fővonal, de végig jelen van.

Ilyen lehet szétcsúszva közlekedni? – Fordult meg bennem a gondolat, amikor már túljutottam a forró tea, hűtőfürdő fázison. Végül ma reggel, gép elé ülve eszembe jutott, hogy láttam már egy videót, ami a drogok vezetésre gyakorolt hatását mutatja be, egy német “humorista” tolmácsolásában. Nem rajongok a német humorért, de ez a tízes lista tartogat pár jó poént.