Amerika gettói nem csak fültől fülig érő aranyfoggal tömött mosolyt, térden hordott bő gatyákat és mély filozófiai mondanivalóval megáldott rapzenét adtak a világnak. Hanem néhány igen érdekes autóépítési stílust is.

A “lowrider” a legismertebb, az ugráló autók látványa mára sokakat megfertőzött, és teljesen beépült a közlekedéskultúrába. Magyarán: nehéz vele kitűnni, márpedig ezek az autómániás (autógyilkos?) srácok semmi másra sem vágynak jobban, minthogy észrevegyék őket. Így jött létre egy mutáns stílus, ami bedörzsölt csilipaprika az európai szemnek.

Szegény Camaro :(

Ez a “Donk” stílus (Vagy “Box”, “Bubble” függően a felhasznált autó típusától). Az elnevezés a Donkey (szamár) szóból ered, a gyakran alanyként felhasznált hetvenes években gyártott Impalák márkajelére asszociálva. A donk legszembetűnőbb jellemzője a hihetetlenül hatalmas kerék, ami viccesen torz állást ad az autónak. 22 col alatt félember vagy, nem állnak szóba veled a “donkerek”, de 30 colos mérettel már jár a királyi státusz. Az átépítés pont ezért nem egyszerű, ez a megoldás már a használhatóság határán mozog.

A megemelt tömegközéppont még az enyhébb kanyarokban is borulásveszélyt jelent, valamint a hatalmas kerékméret miatt a fékek is  sokszoros igénybevételnek vannak kitéve. Arról nem is szólva, hogy általában a kivitelezést nem okleveles mesteremberek készítik, így nagy az esély menet közben elszabaduló kerekekre, ami nem veszélytelen mutatvány, gondoljunk csak Nico Roseberg esetére a Hungaroringen.

Ezen túl a felhozatal a szokásos giccsparádé, papagájfestés, Lamborghini stílusú autók, és olyan Hifi amitől megreped a csernobili betonszarkofág.


Tehát egy lassú, megállni képtelen, borulékony és balesetveszélyes guruló hifiért adnak dollártízezreket némely kultúrkörökben. Ami sajnos egyre bővül. A minap jelent meg a fentebb látható Chevrolet Camaro a Jalopnikon, amit elkaptak az aranymosoly és gigakerék bűvöletében élő szerelők, és alaposan ellátták a baját.