A minap ünnepeltem 34. születésnapomat. Ilyenkorra már kevésbé olyan tárgyi jellegű ajándékra vágyik az ember (legalábbis én), mint a kétcsatornás távirányítós autó, négysebességes szovjet félverseny, hétzenés kvarcóra volt gyerekkoromban. Tehát, amikor kedves feleségem feltette a kérdést pár héttel az esemény előtt, szeretnék-e kifejezetten valamit a jeles eseményre, azon kezdtem gondolkozni, milyen kirándulást, családi mókát lehetne csapni szülinapi ajándéknak álcázva július végén.

Gyerekek úgy tíz év alatt nem érik el a pedált

Gyerekek úgy tíz év alatt nem érik el a pedált


És bevillant ez a hajtányos dolog, amit pár hete leltem a neten, már nem is tudom, hol, milyen apropóból. Hamar megtaláltuk a jól felépített, logikus, magyarul is olvasható weblapot. Asszonykám megszervezte, neten lefoglaltuk, telefonon levajaztuk, hogy ne kelljen előleget utalni hitelkártyáról (nekem ilyen nincs és nem is lesz, csak rendes fedezett bankkártya van a családban), aztán a szülinap hétvégéjén elindultunk.

Majdnem esett az eső, erősen fújt a szél, de az oberpullendorfi (Felsőpulya) bázison megnyugtattak minket: ez sokkal jobb, mint a kánikula lett volna pár nappal azelőtt. Kifizettük a 60 eurós vasárnapi díjat (máskor csak 52) egy négyszemélyes, kétpedálos gépre, én meg elkezdtem dolgozni.

Mi az a drezina?

Jön a gyorsabb csapat? Félrehúzod, elengeded

Jön a gyorsabb csapat? Félrehúzod, elengeded


A hajtány érezhetően nem túl nemzetközi szó. A latin nyelvterületen inkább drezinának emlegetik ezt a holmit – ami viszont kicsit olyan szlávos. Utánanéztem, honnan a név. (Újságíró kérdezi: honnan a név.)

Karl Christian Ludwig Drais báró neve az alap. Ez a bácsi találta fel 1817-ben azt a futóbiciklit, ami a kerékpárok őse. Az ő nevéből származik a drezina szó (németül draisine, svédül dressin, franciául draisinne, finnül fura mód resiina). A történelem fintora: a feltaláló neve nem a világszerte napi használat tárgyként használt bringában, hanem egy ilyen marginális járműben maradt fenn.
(Forrás: Wikipedia)

Besettenkedtem a műhelybe, lefotóztam egy élére állított, beteg gépet. Beszélgettem egy bácsival, aki magyar, és ő maga készíti ezeket a járműveket. Elővettem a GPS-t, hogy beszámolhassak arról is, mennyivel megy a hajtány. Hiszen egy autós újságíró, ha valaminek kereke van, azt meg is írja. (Persze azt is, aminek nincs.)

A hajtány

A mi hajtányunk egy vadiúj, dekorálatlan, bejáratós gép volt

A mi hajtányunk egy vadiúj, dekorálatlan, bejáratós gép volt


Burgenlandban megfigyeléseim szerint minden gazdasági jellegű vállalkozásban van legalább egy magyar dolgozó. Ezt a tézist a hajtányozás is fényesen igazolta; nem csak az éttermekben találtunk magyar felszolgálót illetve szakácsot, a lackenbachi természettudományi múzeumban magyar teremőrt, de magukat a hajtányokat is egy magyar bácsi készíti.

Zártszelvény sík váz négy vaskeréken. A kétpedálos alapmodell hátsó kerekeit lánc forgatja szabadonfutós hátsó fogaskerékkel. A lassítást az első kerekekre függetlenül ható betétek végzik; a két hajtó külön-külön szoríthat egy-egy tuskót direktben a kerékhez.

Biciklinyergek, értelemszerűen fixre szerelt biciklikormány: ezek várják a hajtókat. A meglepően széles, a normál európai sínpár teljes szélességét elfoglaló hajtány közepén egy kétszemélyes pad vár két további utast – ők biztonsági övet is kaptak. A pad mögött nyílt csomagtartó trepni várja a pakkot; mivel a hajtány különösebb rázkódás, pattogás nélkül fut a síneken, a lazán idehajított táska sem tud lepottyanni menet közben.

Faburkolat népszerűsíti a helyi asztalosvállalkozást

A hajtány elején és hátulján egy-egy szabványos vonófej ül, nagyobb társaságok 2-3-4 gépet is összeköthetnek az erre a célra gyártott ikresített vonófejekkel.

Hajtányok haladóknak

A sörcsapos zászlóshajó - legközelebb ezt visszük!

A sörcsapos zászlóshajó – legközelebb ezt visszük!


A burgenlandi hajtányparkban (muszáj ezt így kiemelni, Ausztriában nem csak itt lehet ám drezinázni) nem csak ez a négyszemélyes alaptípus áll a sínen bicajozni vágyók rendelkezésére. A konferenciamodell hátul kis körasztalt és körpadot kínál a társaságnak. Van 3-4-5 pedálos változat is, hogy ne csak két szerencsétlennek kelljen szenvedni a nagy csapat súlya alatt.

Egy szülinapi verzió bőrkanapéval és pezsgőhűtővel várja a nálam lustább születésnapos ünnepelteket; a kényelmesen elterpeszkedő szülinapos innen ütheti ostorával a pedált taposókat. A kedvencem pedig a középen beépített sörcsapos modell, melyhez 60 euróért ad teli söröshordót a hajtány-vállalkozás.

Láthatóan nem csak a jegyárakból, reklámozásból is folyik be pénz a céghez. A legszebben dekorált reklámhajtány a fával borított jószág, mely egy asztalosipari vállalkozást hivatott népszerűsíteni.

A hajtányozás élménye

A marha nehéz (pontos adatom nincs, érzésre úgy másfél mázsás) hajtányt lassan, de nem túl nehezen lehet lendületbe hozni a pedálokkal. Az utazósebesség 9-10, a végsebesség 18-20 km/h körül alakul a fix áttétellel. A lassításhoz is idő kell a primitív fékkel, de ilyen sebesség mellett nincs az a váratlan akadály, ami előtt ne lehetne biztonsággal megállni.

Bár sík terepen a hajtány lendületből is egész szép távon elgurul, a fizika törvényei sajnos rá is érvényesek. Folyton tekerni kell, csak a lejtőkön lehet lazsálni egy kicsit. (Az útirány minden nap változik a két végállomás között: reggel indulnak A-ból, este összegyűlnek a gépek B-ben, Lustábbak mindenképp az Oberpullendorf-Horitschon irányba vegyenek jegyet; visszafelé több az emelkedő, mint a lejtő.)

Vasútbuzik, bicajosok, négykerekűek rajongói egyaránt nagy élményt kapnak egy ilyen hajtányozástól. Szabad, szélvédő, tető nélküli suhanás a síneken, váltókon, vasúti hidakon át zakatolás, közúti kereszteződések felemelhető sorompókkal (a gyerekek versenyt visítoztak, hogy melyikük emelheti meg a sárga rudat). A töltés tetejének perspektívájából, 10-15-tel gurulva egész más képet mutat a burgenlandi táj, mint a kocsiból, zárt vonatból, száznál.

Ha elég a taposásból

Állomásépületből kialakított kis étterem-pihenő a pálya mellett. Épeszű árak, gazdag adagok, még a gulasch is finom

Állomásépületből kialakított kis étterem-pihenő a pálya mellett. Épeszű árak, gazdag adagok, még a gulasch is finom


A 24 kilométeres pálya akár két órán belül teljesíthető. Mégis érdemes egy egész napot rászánni erre a kirándulásra, Burgenland megéri az időt. Hangulatos, állomásépületekben kialakított restikben lehet enni-inni, a gyerekek négy különböző játszóteret próbálhatnak ki az állomásokon. (Ilyenkor a hajtány elejét megemelve, a drezinát félrehúzva lehet átmenetileg kiállni a forgalomból.)

A Lackenbach (magyarul csak úgy egyszerűen Lakompak) határában álló Esterházy-kastély, az ennek melléképületében berendezett természettudományi múzeum (kitömött állatokkal, mikroszkóppal) és a nemrég hozzáépített galéria is megér egy-két órát.

Ha kocsival érkeznek az utazók hajtányozni, érdemes előre kérni a taxiszolgáltatást visszafelé. Ezért 4 főre 24 eurót kér a saját nagy egyterűekkel és magyar szemmel példátlanul udvarias, jókedélyű sofőrökkel dolgoztató cég. Aki ezt sokallja, busszal is visszamehet autójáért.

Igazából ezt vittem volna, de sajnos nem adta ide a bácsi

Miért nincs ilyen itthon?

Egy igen szomorú megjelenésű weboldal hivatkozta 750 méteres körpályán kívül nem tudunk hasonló magyarországi vállalkozásról. Hmm. Használaton kívüli vasútvonalunk van nekünk is elég. Pár ilyen sínbicajt összehegeszteni se nagy befektetés. Meg kéne kérdezni, mennyiért adják a licenszjogokat a labancok a vállalkozáshoz. Aztán jöhetne az igazi nagy falat: megegyezni a MÁV-val. Szerintetek belevágjak?