Sokan ismerik a tényt, nem 1986-ban vendégeskedett nálunk először az autóversenyzés csúcsa. Előtte ötven évvel már jártak világsztárok kis hazánkban. Ez volt a Népligeti Grand Prix, ahol Caracciola, Rosemeyer és Nuvolari koptatta kopaszra a virsligumikat. 

Verseny közben.

Verseny közben.


Autótörténelmi kis szelet ez, és ami a legjobb, a sajátunk, joggal lehetünk büszkék rá. Ezért értékes minden kép, minden hír ami az eseménnyel kapcsolatos.  Egy filmfelvétel pedig egyenesen felbecsülhetetlen érték, mozgás és hang celluloid időkapszulába zárva. Csak a kutatók, és szakemberek számára. De szerencsére információs társadalmunk ezt a problémát megoldotta, ma már mindenki élvezheti a régi Filmhíradó felvételeit.Csak Internet kapcsolat kell hozzá, és máris követhetjük a régmúlt paradox módon friss híreit.

Egy ilyen kaliberű verseny akkoriban is hatalmas eseménynek számított. 100.000 néző volt kíváncsi a száguldó szivarok életveszélyes küzdelmére. Ekkor Németország dominált, a fusiban történő hadi fejlesztések mellett a náci propaganda gépezet a technikai sportok terén is hatalmas fölényt akart felmutatni.

A Scuderia Ferrari, már akkor is a legjobbnak számított.

A Scuderia Ferrari, már akkor is a legjobbnak számított.


Ezt az Auto Union Type-C teljesítette is, olyan mérnöki zsenialitást gyömöszöltek a lemezek alá, amit Colin Chapman megjelenéséig nem lehetett tapasztalni. 16 hengeres motor, több mint 500 lóerővel, elképesztő végsebességgel. Orosz rulett, csak öt tölténnyel, ezek a vasak 300 km/h fölötti tempóval feszültek az aszfaltnak,és az összes biztonsági felszerelést egy pilóta szemüveg és a fejet maximum hajhullástól védő bőrsapka jelentette.

Ráadásul az Auto Union már akkor tudta amit a háború után csak az 1960-as években fedeztek fel újra, miszerint egy autó akkor stabil, ha középre helyezik a súlypontot, azaz a motort. Ennek következményeképp iszonyúan gonosz vad volt az Auto Union, farolás helyett egyszerűen lerepült az útról. A Mercedes ezzel az űrtechnikával szemben szemben csak körülbelül 300 lovat  és hagyományos orrmotoros versenyautót hozott a Népligetbe, akárcsak az Alfa Romeo. (Azaz Ferrari, hiszen ekkor már Enzo irányította a Scuderia-t, csak még Alfákkal versenyeztek, de a festésen már feltűnik az ágaskodó paripa.)

Dohányozni Tilos! Még szép :D.

Dohányozni Tilos! Még szép :D.


Mégis az Alfát hajtó Tazio Nuvolari nyert, kihasználva Rosemeyer megcsúszását, és a technikás pályán virgoncabb, könnyebben irányítható versenygépet. Így őt látta meg elsőként a kockás zászlót,  és zsebelhette be a győztesnek járó elismerést. Nem kis fegyvertény volt, hogy legyűrte a félelmetes fölényben álló németeket, de ezt nem tudta pontokra váltani, a magyar futam eredményei nem számítottak bele az újonnan szervezett bajnokságba.

Ennek ellenére igazi Grand Prix futamot sikerült összehozni, már 1936-ban is, 2600-an dolgoztak a zökkenőmentes hétvégén, fotocellás időmérő rendszerrel, századmásodperces pontossággal mérték az időeredményeket. Ez is jól mutatja, hazánk szívében él az autósport, és Közép-Kelet Európában nálunk van helye egy csúcskategóriás futamnak.