Érzelmeket táplálni csak olasz vas iránt érdemes. Becsülni lehet a németet, meghajolni a japán megbízhatóság előtt, de a szívburok környéki bizsergést csak az igazi talján gépek váltják ki.

Mindenkit megnyugtatok, nem a Ferrari szívünk választottja, túl populáris, a régi, Enzo Ferrari által diktált kőkemény versenytradíciók már csak a büszke múltat képviselik, van helyette gazdag modellpaletta és hibridhajtás. A Lamborghini! Igen, kiálthat fel, aki dacolni akar a Ferrari imádattal, az a Lambóra szavaz. Sant’Agata Bolognesében feltalálták a modern kori sportautót. Ráadásul mindezt egy traktorgyáros. A Miura igazi mérföldkő, akárcsak a Countach, Diablo, stb,  de mégis túl sok tévés majom és rapsztár szaladgál vele ahhoz, hogy felgyorsítsa a benzinkeringést az autórajongó szervezetben. Ezért a dühöngő bika is kiesett a kosárból. A Maserati meg félig Ferrari és még unalmas is.

Ezért kijelenthetem, hogy egyetlen szívszerelmünk a Pagani Zonda!

Hogy miért?


Horacio, aki véghezvitte a lehetetlent!
“Ez a történet egy kisfiúval kezdődik. A kis Horacio Pagani Argentínában arról álmodozik, hogy egy napon majd Olaszországba megy, és autókat tervez és gyárt. Sportkocsikat, mint a Ferrari. Kitartóan tanul, közben folyamatosan gyártja az autóterveket. Fiatal szakemberként Olaszországban Modena mellett horgonyoz le. Megismerkedik a szintén Argentin Juan Manuel Fangio-val, (Ejtsd: Huan Manuel Fándzsó), aki mentora és barátja lesz. Az ötszörös Forma-1-es világbajnok pártfogásába veszi a fiatal tehetséget. Fangio saját korának legnagyobb hírű versenyzője, hazájában nemzeti hős, Olaszországban nagyra becsült vendég.

Fangio az ifjú tehetséget Lamborghini figyelmébe ajánlja. Az elszánt fiú megkapja a kompozit műhely vezetését. Pagani hamarosan olyan lesz, mint egy sztárséf egy exkluzív étteremben. Könnyű és extra erős alkatrészeket süt ki szénszálas anyagokból, új anyagokkal kísérletezik.

A nyolcvanas évek végén saját céget alapít, amelynek hatalmas sütőjében nemcsak egyes karosszéria elemek, de komplett autókarosszériák is elkészíthetőek. A bérmunkák megteremtik a hátteret a gyermekkori álom valóra váltásához. Az első rajzok és makettek láttán Juan Manuel Fangio azt tanácsolja, hogy szerezzen motort Mercedes-Benztől. Az ígéretes tervekhez a Mercedes sport részlege, az AMG szállít egy V12-es blokkot. Így születik meg Pagani Zonda. A prototípustól az 1999-es genfi bemutatkozásig hét év telik el.

Kiélvezni az élet velejét

Horacio Pagani egy reneszánsz művészember. Alkotásait degradáló járműnek nevezni. Ezek mind mozgó műtárgyak. Nincs két egyforma, mind hordozza az alkotó keze nyomát. A tesztautónkban egy sorszám található. 7/24. Lehetne egy rézkarc jelölése is. Az induló ár 130-140 millió forint között van. A korlátozott darabszám miatt aukciókon valószínűleg ennél jóval magasabb árat is elérhet. Ha lesz egyáltalán valaki, aki eladná. A Pagani Zonda F ugyanis olyan örömforrás, amit nagyon-nagyon hosszan lehet élvezni.

Ahogy egy nagybort egy egész estén keresztül, a Pagani Zondát akár több generáción át. Az eldobható világban, ahol a marketingmenedzserek a fogyasztó szájából vett ízgörbe alapján indítják a futószalagot, egy autót 12-15 óra alatt kiköpnek a gyárak. Ezzel szemben egy Pagani Zonda elkészítésébe több mint 2000 munkaórát fektetnek. A kis üzemben csupán 25-30 mesterember sürgölődik.

Mindannyian egy autó születése felett bábáskodnak. A tervező, művezető és tesztpilóta Horacio Pagani egy személyben. Atyai féltéssel vezeti ki gyermekeit a nagybetűs életbe. A vásárlók egyáltalán nem bánják, hogy az autók kilométer-számlálója nem nulláról indul. Pagani személyesen járatja be az összes autót. Mindent finomhangol, utánállít és csak ezek után szállítja a műremeket a megrendelőnek.”
                                                                                                                          

Szépvölgyi Tamás


Mindezt véghezvinni, abban a korban, amikor sorra olvadnak össze az autógyárak, és márkák tűnnek el a süllyesztőben, amikor már senki sem hitte, hogy lehet egy új és elismert szupersportautó, ami megszorongatja a hőskor nagy neveit. Ezért tengermély tisztelet Horacio Paganinak, hogy egy makacsul a fejébe ékelődött álmot nem hagyott veszni, mert ezzel mi is gazdagabbak lettünk, még akkor is, ha soha nem tehetjük be nemesebbik felünket egyik alkotásába sem.

Ezért kérem, ne lepődjön meg senki, ha Pagani úr fülére hangolt Mercedes motorok zaja veri majd fel a Vezetünk blog hasábjait!