Mi ez?Tágas családi SUV, gazdag extralistával, kiváló minőségérzettel, prémium-felár nélkül
Mit tud?Csendesen suhanni vagy ügyesen terepezni. Kézi váltóval még a vezetési élmény is remek
Mennyibe kerül?13,1 millióról indul az árlista, egy jól felszerelt kocsi 14-15
Kinek szól?Aki nem átall tízmillió felett költeni egy Fordra és aki szereti a feleslegesen nagy tér luxusát

A Ford Németországban mutatta be az Edge szabadidőautót. Az Amerikában már 2007 óta létező modell aktuális generációja azoknak nyújt új választási lehetőséget, akik nagy kocsit keresnek és igénylik a korszerű extrákat, de nem feltétlenül akarnak sok pénzt adni egy BMW vagy Audi emblémáért. Az Edge csak egyféle motorral, kizárólag összkerékhajtással rendelhető itthon, kézi vagy automata váltóval.

Amerikában már 2007 óta létezik az Edge nevű modell, most Európában is tesz vele egy próbát a Ford

Forma

Sportos, friss, elegáns ez az autó, és van elég machóság benne, hogy még néhány sárfolttól se veszítse el karizmáját. Mint egy márkás trekking-bakancs: menő, látszik, hogy nem volt olcsó, de az is, hogy valóban alkalmas a kemény használatra. Széles és magas a kocsi, de csapott fara, éles vonalai és arányos, 19-es vagy 20-as kerekei miatt nem tűnik terepjárónak, munkagépnek, inkább egy nagyon kigyúrt kompakt ötajtóst lát bele az ember. Szemből is (határozottan keretezett hűtőmaszk, élesen tört vonalak, ellentétesen szűkített fényszórók és ködlámpák), hátulról is (öblös dupla kipufogóvég, keskeny lámpatestek szépen összekötve, elegáns krómfelirat) markáns, erőteljes, dinamikus az Edge, csak profilból lett túl tankszerű, túl pufók a nagyon magasra húzott övvonal, az aránytalan fém-üveg arány miatt. Az európai Ford-palettáról kicsit lelóg formailag. A kis EcoSport ugye néhány elemében emlékeztet rá, de az nagyon ronda szegény. A közepes Kuga már szép, de máshogy – még talán a Ranger az, amivel rokon lélek az Edge, de hát az meg egy gumicsizmás melós, nem egy ilyen aszfalton is jó kiállású divatfi. Nézegesse ki-ki kedvére, amíg el nem dönti, hogy tetszik-e neki, mint SUV, és tetszik-e neki, mint Ford – én még nem tudtam eldönteni egyiket sem.

Amerikában még ennél két számmal nagyobb Ford-SUV is van

Amerikában még ennél két számmal nagyobb Ford-SUV is van

Jó kis gonosz, agresszív, belső sáv-takarító tekintet

Jó kis gonosz, agresszív, belső sáv-takarító tekintet

Gyári biciklitartóval, tetőboxszal

Gyári biciklitartóval, tetőboxszal

Utastér

Az Edge kabinjában a meghatározó a minden irányban bőséges, pazarló térkínálat luxusa. A telefonom lecsúszott a váltó előtti nyúlüreg aljába, a félliteres flakonok eltűntek a pohártartóban középen, a könyöklő alatti barlangban a 18-200-as objektívvel együtt úgy elmerült a fényképezőgép, hogy még fölé fért volna egy másik. A hátsó ülésen magam mögött elterpeszkedve a fejem felett, a térdem előtt arasznyi hely volt még. A szélvédő alatt méternyi hosszban terül el a műanyagsivatag – szerencsére egy fedeles rekesszel azért ez a hatalmas terület sem teljesen kihasználatlan. A csomagtartó pedig 602 literes, 1847-re bővíthető. 4, 8 méter hosszú az autó, 2,85 méter a tengelytáv – érthető, honnan a sok hely. A műszerfal, a kormány a Mondeo után sok újdonságot nem mutat. A kis amerikás lapos plasztiksivársággal párosított érintőképernyős-sok gombos középkonzol és a TFT-műszeregység, a kormány a gombcsoportokkal nem szép, de a minőségérzet azért rendben van, ha végigtapogatjuk a dolgokat. Az alsóbb régiókban azért akad kemény műanyag gazdagon. Az ülések szélesek, komfortosak, de tartásuk nem sok van. Hátul a nagy padon nem lehet gond eligazgatni három gyerekülést sem. Ülésfűtés, szellőzőrostély, 12 és 230 voltos konnektor is került hátra – jól berendezett, lakályos utazóautó az Edge.

Aki a Mondeóban nem téved el, az Edge-ben is elsőre elboldogul

Aki a Mondeóban nem téved el, az Edge-ben is elsőre elboldogul

Kényelmesek az ülések, kicsit hiányzik a kihúzható combtámasz

Kényelmesek az ülések, kicsit hiányzik a kihúzható combtámasz

Szinte elvesznek a csomagok a hatalmas raktérben: 602 liter

Szinte elvesznek a csomagok a hatalmas raktérben: 602 liter

Technika

Az Edge új fejlesztésű modell, ahogy a fejlesztőmérnökök mutogatták nekünk a rendszereket a tesztvezetés szünetében, a legutolsó porcikájáig új, korszerű technikával készül. Ennek ellenére meglehetősen nehéz, 19 mázsa a kézi váltós verzió is, az automata még súlyosabb valamivel.

Adatlap

Ford Edge 2.0 TDCi 210 LE Powershift

Motor1997 cm3, I4 turbódízel
Teljesítmény154 kW (210 LE) @ 3750
Gyorsulás (0-100 km/h)9,4 s
Nyomaték450 Nm @ 2000
Végsebesség211 km/h
Fogyasztás (vegyes)5,9 l/100 km
Listaár:13.965.000 Ft

A nagy tömeget Amerikában a legkülönbözőbb benzinmotorokra is rábízzák, de a spórolós Óhazában ez nem megy. Csak kétliteres, öntöttvas blokkos, alumínium hengerfejes dízellel kapható, 180 vagy 210 lóerős változatban, 400 vagy 450 Nm forgatónyomatékkal. A hozzájuk kapcsolt váltó a műszaki adatlap szerint lehet hatfokozatú kézi vagy Powershift (dupla kuplungos automata), de a magyar konfigurátorban nem párosítható minden mindennel. Nálunk a gyengébb motor kötelezően kézi, az erős kötelezően automata váltóval társul. Szintén kötelező az automatikus működésű összkerékhajtás, az osztómű 50-50%-os nyomatékarányt tud előállítani az első és hátsó kerekek között. Igazi műszaki érdekesség a nem-prémium mezőnyben a változó áttételű elektromos kormány (feláras tétel). Ha ilyen van az Edge-ben, koppanástól koppanásig kis tempónál csak kettőt fordul a kormánykerék – pedig a 11,9 méteres fordulókör-átmérő ekkora testnél cseppet sem magas érték. Üresen 20,3, leterhelve 15,2 centi az Edge hasmagassága, ami szokatlanul jó érték egy SUV-től (mármint ha terepezni akarunk vele), a terepszögek viszont átlagosak (18,8, 22,4 és 17,1 fok elöl-hátul-középen, üresen).

Bármilyen motorral rendelheti az ügyfél, feltéve, hogy az kétliteres dízel

Bármilyen motorral rendelheti az ügyfél, feltéve, hogy az kétliteres dízel

Szolgáltatások

A Ford meglehetősen élen jár manapság a vezetéstámogató rendszerek alkalmazásában, ha van keret pipálgatni az extralistát, az Edge is tudhat mindent, ami elvárható egy ekkora új autótól. Aktív kormányzással tartja sávban a kocsit, önállóan fékez, ha ráfutnánk egy kocsira, az elénk lépő gyalogosokat is látja, tolatókamera, 12 hangszórós hifi, kulcs nélküli nyitás-indítás, követőradaros tempomat, minden van. Sőt. Az Edge-et egy-két szemfényvesztő trükkel már-már a prémium mezőnybe emelte a Ford. A motoros kormányállítás, az övlégzsák, az aktív akusztikus zajcsökkentő rendszer (!) egyáltalán nem szokványos a kommersz márkák autóinál. Külön öröm, hogy a sok rendszer mindegyike jól működik. Na jó, az övlégzsákot nem próbáltuk ki, arról valójában nem tudok nyilatkozni, de minden más rendszer simulékonyan, okosan, gyorsan szolgálta a kényelmünket, biztonságunkat a tesztúton. Egy dolog hiányozhatna: head-up display nincs a kocsihoz. Viszont a félig virtuális műszeregységen a kormány mögött elég jól sikerült megjeleníteni a másodlagos infókat, a rádió, navi fontosabb jelzéseit ahhoz, hogy ne is hiányozzon még egy harmadik kijelző a kocsira.

Követőradar, sávelhagyás-korrekció, minden van

Követőradar, sávelhagyás-korrekció, minden van

Vezetési élmény

Az egész autót belengi valami megfoghatatlan általános jóság használat közben. Nagy, biztonságos, kényelmes, a motor kellően erős, az utastér nagyon csendes, a futómű, a kormányzás precíz, de az autó egyáltalán nem ideges. Az ergonómia is jól sikerült (ez minden mai Fordról elmondható); még ha elsőre kuszának tűnik is a sok kis gombcsoport a kormányküllőkön, középkonzolon, vagy nehezen igazodik el a szem a nem igazán szép grafikájú érintőképernyő menüjének logikáján, pár perc használat elég ahhoz, hogy minden fontosabb funkcióval tisztába jöjjünk. Az erősebb motor az automata váltóval meglepetésemre sokkal gyengébbnek tűnt a kézi váltóval társított, papíron 30 lóerővel visszafogottabb kézi váltós kocsi mellett. A Powershift nevű dupla kuplungos, hatfokozatú szerkezet nehezen találja meg a megfelelő sebességet krízishelyzetben, a kapcsolások is olyan lassúak, mintha egy közepesen jó hagyományos automatát vezetnénk. A pontosan megvezetett, kellemesen nehéz járású kézi váltó ellenben nagy élményt ad. A kar is pont jó helyen van ahhoz, hogy a könyöklőre támasztott alkarral akár csuklóból elgangolgasson az ember. 180-nál 3000-et forog a motor vele, a végsebesség óra szerint 192 km/h volt, nagyon hosszú kifutással – sztrádán azért még egy korszerű dízel nyomatékával sem lehet elfedni a nagy homlokfelületet és a csaknem két tonnás saját tömeget. A számítógép mindkét autóban 9-9,3 literes étvágyról számolt be, ami egy ekkora autóban összkerékhajtással elfogadható (bár egy BMW vagy egy VW-csoportos, hasonló méretű kocsi kevesebbet szokott kérni vagy két literrel).

Terepen sem jön zavarba, több mint 20 centi a hasmagassága

Terepen sem jön zavarba, több mint 20 centi a hasmagassága

Egy rövid erdei szakaszon földúton is kipróbáltuk a kocsit. Kis tempónál a (feláras) változó áttételű kormánnyal élmény volt kerülgetni a fákat, bár a gyökereken pattogó autóban éreztük, hogy a futómű nem ide, hanem aszfaltra készült, elsősorban. Az automatikus 4×4-rendszer működését a műszeregységen lehet monitorozni, láthatjuk, mikor mekkora nyomaték jut melyik kerékre. Beleszólni nem tudunk, kézzel fixre zárni az osztóművet, a hátsó vagy első difit nem lehet. Városi forgalomban az autó méreteit meghazudtolóan jól manőverezhető, a meredek felületekkel határolt kasztni jól átlátható. A magas motorháztető és övvonal miatt viszont a közeli tárgyakat (kutyákat, kisgyerekeket) nehéz észrevenni, elinduláskor nem árt az óvatosság.

A jövő nem kompatibilis a múlttal

Érdekes tapasztalat volt, amikor egy kereszteződés előtt kissé késve vettem észre, hogy ki kell sorolnom a jobbra épp megnyíló kanyarodósávba – ahol viszont torlódtak az autók, meg kellett állnom mögöttük, még a sáv kettéválása előtt. Közepeset fékezve észrevettem, hogy mögöttem egy gyönyörű állapotú 1-es Golf Cabrio későn reagál, sikító kerekekkel csúszott felénk. Felengedtem a féket, hogy megadjam neki még azt a két métert, ami volt köztem és az előttem álló kocsi között – de a Ford nem hagyta abba az intenzív lassítást, sőt. A vészfékező rendszer úgy értékelte, hogy nem fogok tudni megállni, ezért még erősebben ráfékezett, én pedig tehetetlenül vártam, hogy most akkor csattan-e a seggünkbe a Golf, vagy nem. Nem csattant, de a feleslegesen szigorú automatikus fékezés miatt előttünk maradt vagy másfél méter, mögöttünk meg úgy húsz centi a Golf előtt. Én még oda tudtam volna adni abból a másfél méterből egy-húszat a VW-nek, az elektronika nem. Teccenek még emlékezni a régi IFÁ-kon, LIAZ-okon a Vigyázz, légfék! – matricára? Lehet, hogy nem ártana az új kocsikra is ilyen: Vigyázz, automatikus vészfék!

Ár, piaci pozíció

Hát nem, nem olcsó. Amerikában 29 ezer dollárról, nyolcmillió forintról indul az árlista (kétliteres, benzines, automatával), de nálunk 13,12 millió forint alatt nem adnak új Edge-et. EU-s vám (a kocsi Kanadában készül), ÁFA, miegyéb – ez van. A belépő szint a Titanium, 180 lóerős dízelmotorral, ennél valamivel drágább, 3,6 millió a Sport. A 210 lóerős dízel és automata váltó együtt rendelhető, ez bő 840 ezerrel dobja meg a kocsi árát.

Jól sikerült a virtuális műszeregység, minden info könnyen értelmezhető

Jól sikerült a virtuális műszeregység, minden info könnyen értelmezhető

A drága és jó, de tömeggyártótól érkező új nagy szabadidőautó elhelyezése nem egyszerű a hazai kínálatban. A Toyota RAV4, Honda CR-V, Mazda CX-5 ugye a Kugával  van párban, viszont az Edge nem kapható hét üléssel, mint az igazán nagy SUV-k. Belegondolva talán annak ajánlanám, hogy nézzen be egy Ford-szalonba is, mielőtt leadja a rendelését, aki egy Hyundai Santa Fé vagy Kia Sorentó megvásárlásán gondolkodik, de egy jól felszerelt példány a Volvo XC60-nak vagy akár egy VW Touaregnek is lehet alternatívája. Vagy ott a másik amerikai jövevény, a Fiat Freemont – bár az Edge-hez képest az nagyon öregecske már és soha volt ennyire prémium-hatású. Azt pedig már csak egészen félve merem kimondani, hogy az Edge-ben az is megfordult a fejemben, hogy tulajdonképpen egy négyhengeres X5-ös vagy GLE Merci, pláne egy RX Lexus se sokkal adhat többet a mindennapi használatban.
Ford Edge 210 lóval, automatával – és néhány szóba jöhető konkurense
Hyundai Santa Fé 2.2 CRDi 200 LE aut. Executive13.849.000 Ft
Volvo XC60 Summum D4 190 LE aut. AWD12.870.000 Ft
Fiat Freemont 2.0 MultiJet Cross 4×4 aut. 170 LE10.715.000 Ft
Ford Edge Titanium 210 LE TDCi Poweshift (aut.)13.965.000 Ft

A Ford Edge a menetpróba tapasztalatai alapján annak jó választás, aki 14-15 millióért keres hosszú utakon is komfortos kocsit, szereti a helypazarló, fetrengve utazó amerikás hangulatot, igényli az összkerékhajtást, nem esik kétségbe, ha új autójában a kétliteres dízelnek van pofája 9 liter körül fogyasztani, és megfelel neki a szűkös hajtáslánc-választék valamelyik tagja. Meg persze tetszik neki az Edge érdekes, az európai Fordokhoz képest szokatlan formája. Aki szeret vezetni, boldog lesz a kézi váltóval, aki inkább csak kényelemben utazna egy ilyen nagy, szép új kocsiban, örülni fog az automatának. Teljesítményben elég a 180 lóerős motorváltozat is, a 210 lovas motor tapasztalatom szerint a katalógusban tűnik csak sokkal erőteljesebbnek.

Mellette – Ellene
  • Tágas utastér
  • Nagy csomagtér
  • Korszerű extrák az árlistán
  • Csendes kabin
  • Picit magas ár
  • Picit szomjas motor
  • Butácska automata váltó
Elnézést, a szavazás ebben a pillanatban nem elérhető. Elnézést, a szavazás ebben a pillanatban nem elérhető.