Röviden – IPS 101 (Solowheel klón)

Mi ez?

Egy kerék, amire rá lehet állni és elektromos hajtással menni lehet vele
Mit tud?Rövid városi utakra való, könnyű felkapni és felszállni vele a tömiközlire, beugrani a kocsiba
Mibe kerül?Az eredeti Solowheel 600 ezer, az IPS 101-nek 300 ezer forint az ára a magyar importőrnél, gyanúsabb klónok 170-180 ezerért vannak az E-Bayen
Kinek jó? Aki fogékony az ilyesfajta jópofaságokra és épp van felesleges négy kilója

Van egy unokatestvérem, aki lelkes rajongója mindenféle hülyeségnek, amit az emberiség a kerékkel kapcsolatban valaha kitalált és ki fog találni. Most például, mesélte, amikor pár hete találkoztunk, vett egy egykerekű közlekedési eszközt, egy kereket, amire rááll és megy. Valami olyan, mint egy fél Segway, de még fogantyúja sincs. Megbeszéltük, hogy elkérem és kipróbálom. Azért megnéztem a neten, hogy nem csak ugratott-e, de nem, úgy tűnt, hogy ez az izé tényleg létezik. Igazából mégis csak akkor hittem el teljesen, hogy ilyen van, amikor áthozta a cuccost és demonstratíve lecsapott egy próbakört az utcánkban vele.

Közlekedési eszköz, EGYETLEN kerékkel? 1

Megvagy hadnagy

Szürreális látvány, ahogy egy ember áll egy keréken, ami gurul alatta, több-kevésbé abba az irányba, amerre az ember szeretné. A Jamie és a csodalámpa című pszichedelikus brit rajzfilmsorozat egyik kedves figurája volt Megvagy hadnagy, aki egy darab keréken közlekedett és állandóan megette a gumibotját. Hát ez pont ugyanolyan, csak 3D-ben:

Közlekedési eszköz, EGYETLEN kerékkel? 2

Azok után, hogy pár óra gyakorlás után magam is képes voltam közlekedésre használni az egy kereket, egy kicsit felpuhulni éreztem a rajzfilmek világa és a valóság közti határvonalat. Lehet, hogy ha pofán vernék egy macskát egy palacsintasütővel, tényleg felvenné a koponyája a serpenyő formáját? Igazándiból is bénító varázslatokkal stresszelik egymást a zsebszörnyek Tokió utcáin? És talán tényleg létezik egy ACME nevű cég, ami rakétákat és robotokat gyárt gyalogakukk-vadászathoz?

Hiszen ha ez létezik és működik, igazán bármi megtörténhet. Márpedig létezik és működik, sőt: sok bénázás árán, de magam is képes voltam menni vele:

Hogy működik?

A gép belsejében egy giroszkópok segítségével vezérelt, szénkefe nélküli, egy kilowattos, azaz szűk másfél lóerős villanymotor hajtja az első, egyben hátsó kereket. A végsebesség 16 km/h, egy 80 kilós felnőtt 30 százalékos emelkedőn még képes felfelé haladni a szerkezettel. A kerékre pattanó ember elvi tömeghatára egyébként 100 kilogramm, de a tapasztalatok szerint 120 kilóig sincs gond. Az energiát a motornak lítium-vas-foszfát akku szolgáltatja, amely egy óra alatt feltölthető, ezután 1-2 órán át, 10-12 kilométer erejéig képes mozgásban tartani a, nem is tudom, járművet? Játékot? Közlekedési eszközt? Szóval ezt az izét.

A giroszkóp feladata, hogy a mozgásban lévő egy szem biciklikeréken segítsen egyensúlyban maradni, mégpedig úgy, hogy ha előredőlünk, gyorsít, ha hátra, lassít a villanymotor. A Segway is ugyanígy, az apró billegések folyamatos nyomatékkifejtéssel való kiegyensúlyozásával működik, csak ugye azon két kerék van, amikkel az oldalirányú megtámasztás eleve adott. A Solowheellel (és klónjaival) viszont folyamatosan balanszírozni kell. Ezért van, hogy a Segwayt bárki azonnal képes használatba venni – tényleg bárki, a pici gyerektől a bottal járó nagyiig -, a Solowheelt viszont szokni, tanulni, gyakorolni kell.

A kezelőfelület nem éppen bonyolult: van egy gomb a ki-bekapcsolásra, egy led, ami zöld, ha minden OK és piros, ha valami gubanc van, meg egy töltőcsatlakozó. Bekapcsolás után egy kis elektromos zúgás jelzi, hogy menetkész a gép, lehet megpróbálni a felpattanást. Ha ilyenkor felemeljük a járművet (vagy mit), az elektronika kétségbeesetten pörgeti a kereket pár másodpercig, aztán lemondóan letilt, és egy újabb gombnyomással próbálkozhatunk ismét.

Csomagtartóban se sok helyet foglal, buszra is vita nélkül felenegedik

Nehéz belejönni

A gyári videókon, brosúrákban fél-egyórás tanulóidőt említenek, ha van az embernek némi sí-, gördeszka- vagy korcsolya-tapasztalata. Ez talán igaz is lehet egy macskareflexekkel bíró, sportos alkatú tinédzsernél. Nekem száz kilóval, autózástól eltunyulva, 38 évvel a hátam mögött kábé nettó három órámba tellett, mire meglehetős biztonsággal fel tudtam lépni a kerékre és képes voltam folyamatosan haladni vele az út jobb oldalán maradva. Végül odáig jutottam, hogy egy kétsávos úton már meg tudok fordulni, de elvileg tolatni, egy helyben pörögni, alacsonyabb padkákra felkaptatni is lehetséges, csak gyakorlás kérdése.

Az első órákat célszerű egy, a szerkezet fogantyújára kötött valamivel, mondjuk egy derékszíjjal lenyomni. Ebbe kapaszkodni ugyan nem lehet, de a kerékről folyton lelépve, leugorva nem dől el állandóan a gép, hanem meg tudjuk tartani. A masszív tokozással sok baja a belsejének ugyan egy-két borulástól nem lesz, de a lágy műanyaghéj azért csúnyán összekaristolódik a kezdeti szerencsétlenkedésekkel.

Hát ez mi?

Ha ráérzünk az egyensúlyra, a helyes, egyenes, legfeljebb térdből rogyasztós testtartásra, és hogy nem szabad bokával szorítani a gépet, csak lazán állni kell rajta, már miénk a világ. Száguldhatunk kedvünkre – de azért csak ésszel. A gyorsítással csínján kell bánni, mert ha elérjük a kb. 16 km/h-s végsebességet, a motor leáll, az ember pedig jó eséllyel pofára esik. Könnyű kocogótempó, bringás alapcsorgás sebessége az ideális ezen az egykerekű valamin.

Eredeti vagy másolat?

Az egykerekű jármű éppúgy létezik drága és az eredeti gyártó szerint a legjobb minőségű verzióban és kínai klónként, mint a Segway. Aki az eredetit akarja,egy amerikai cég termékeként, Solowheel néven találja meg, kétezer euróért. A mi tesztjárművünk egy IPS 101 nevű holmi, ami ugyan nem Solowheel, de van magyar importőre is és 300 ezer forintért haza lehet vinni.

Egy kis kínai igényesség a figyelmeztető címkén: VEDIO VIDEO helyett, SURPORTS SUPPORTS helyett

A neten ilyesfajta videókkal próbálják demonstrálni a Solowheel hívei, hogy az eredeti stabilabb. Mindenesetre az is Kínában készül, mint manapság minden – nekem az IPS is masszív, jól összerakott, igényes szerkezetnek tűnt. Ha csak játéknak kell, féláron ugyancsak racionális vételnek tűnik. És mi másra kellhet, mint játékra? Hát esetleg ténylegesen közlekedni, nap mint nap.

Kinek jó ez?

A gyártó szerint a Solowheel és társai használatát mindenki képes elsajátítani, akinek van egy kis egyensúlyérzéke. Saját járművük biztonságát magasabbra értékelik a fék nélküli gördeszkáénál, a veszélyesen gyors biciklinél és elektromos rollerekénél, sőt, még a fogantyújával sérüléseket okozni képes Segwayénél is. Azt mondják, a legrosszabb, ami történhet, hogy az ember leállás, padkának futás vagy akármi után lelép a Solowheelről és szalad pár lépést.

11 kiló az egész: rövid városi utakra nagyon praktikus, mert fel lehet pattanni vele a buszra, metróra, be lehet vinni az irodába

Azt is mondják, hogy a Solowheel az ideális városi kiegészítő közlekedési eszköz, hiszen könnyen elfér egy autó csomagtartójában, könnyű vele felpattanni egy buszra, metróra, nem kell hajtogatni ilyenkor, mint egy villanyrollert. Ha lépcsőhöz, lifthez ér az ember, akkor is könnyű dolga van, könnyebb, mintha egy biciklit kéne felcígölni az emeletre. A gép esőben is használható, megfelel az IP65-ös szabványnak. Tehát szinte bárkinek praktikus lehet, szerte a világon.

Nos, pár nap használat után azért én a “szinte bárki”-nél kicsit szűkebbre vonnám a kört. Annak jó ez, akinek van 300 ezer forintja erre a dologra, amivel remekül szórakozhatnak a haverok, családtagok is. Annak pláne jó, aki néha valami értelmes dologra is használni tudja: a gyaloglásnál gyorsabb és főleg viccesebb haladásra a P+R parkolótól a metróig, metrómegállótól az irodáig. De talán annak a legeslegjobb, aki kölcsön tudja kérni pár napra, mint én, és utána vissza tudja adni a gazdájának.

Solowheel, az Egykerekű Elektromos Valami

199 szavazat - átlag: 5.8 (10-ből)

Solowheel, az Egykerekű Elektromos Valami