Ezúttal nem egy átlagos használt autót sodort az utunkba az élet. A 35 éves Land Cruiser mégis érdekes darab, keveset látni belőle az utakon, de ha mégis összefutunk eggyel, azt biztos minden autóbuzi megnézi.

Külső

Az 1979-ben gyártott Land Cruiser nagyjából úgy néz ki, mint amilyennek a gyerekek rajzolnak autót. Négy darab, nagy keréken ül egy kockaforma doboz. Régen a terepjárók nagyjából mind így néztek ki, sőt, még a recept is nagyon hasonló volt: végy egy masszív létraalvázat, tolj bele egy nagy dízelmotort, terepváltót, alá merev hidat, laprugót, aztán szerelj a tetejére egy praktikus bódét és kész.

Létraalváz, klasszikus kocka forma, laprugó,merev híd. Ebből készül a terepjáró

Létraalváz, klasszikus kocka forma, laprugó, merev híd. Ebből készül a terepjáró 
Ezen túl még néhány további apró poénra is futotta a japánok lendületéből, így lábnál két kicsi, bentről hanyag mozdulattal, lábbal nyitható szellőzőnyílás található, ötletes a szekrényszerűen kétfelé nyíló hátsó ajtó, és a külön kereten trónoló pótkerék is, valamint a gazdagon ablakozott hátsó rész és a sík üvegek is egyedi hangulatot adnak a kocsinak. Nehéz első látásra nem beleszeretni.

Belül

Utastere kényelemesen hat főnek nyújt elég életteret, bár a hátsók a menetiránynak oldalt kénytelenek utazni. Fázni viszont nem kell nekik, hiába ülnek messze hátul, mert külön fűtőradiátor ontja magából a meleget ott is. Az autó hőháztartása amúgy példás, a meredek szögben álló, kisméretű ablakok miatt nyáron sem melegszik fel pusztító mértékben a kocsi belseje. 

Könnyen kapcsolható a négyfokozatú váltó. Bár a hátramenethez szinte combhoz kell simítani a kart

Ergonómiáról viszont nem érdemes beszélni, a vezető köré szórt kapcsolók teljes összevisszaságban vannak a fémlemezben, és a műszerfal apróbb műszerei, mutatói is aránylag nehezen kivehetők. 

Milyen vezetni?

Az öreg Toyota motorja rövid izzítás után korát meghazudtoló lelkesedéssel kel életre, a háromliteres dízel szépen, civilizáltan ketyeg. Sík úton fürgén szalad, simán eléri a 100-as tempót, sőt, idővel a 120-at is, de a hosszú emelkedőket nem szereti a papíron is csak 80 lóerős szívódízel. Ilyenkor el kell kezdeni visszaváltogatni.

A képen egy női táskát rejtettünk el

Bár városban nem túl fordulékony, de a sok ablak, a jól átlátható, sík felületek által határolt  karosszéria miatt nem nagy ügy vele parkolni, mindenféle tolatókamera, parkolóradar nélkül sem. Persze a rásegítés nélküli kormány hamar megtanítja az embert arra, hogy álló helyzetben ne tekergesse. Ezek ellenére gazdája mégsem jár vele a városban, ami teljesen érthető is. 
Bármennyire is durva vasakból hordták össze a Land Cruisert, van, ahol ez is érzékeny. Ki szeretné, ha a garázsban tartott, pompás állapotú járgányára valaki figyelmetlenül rányitna egy ajtót, vagy csak meghúzná a fényezést. Nem beszélve arról, hogy egy modern, blokkolásgátlós, menetstabilizálós autóban ülő sofőr el sem tudja képzelni, mennyire másként viselkedik egy öreg autó, mint az övé. Hosszabb fékutat, szerényebb menetdinamikát pedig kevés hozzáértőn kívül senki nem tolerálja. Így jobb vele városon kívül, kényelmesen autózgatni. 

Víztől párától óvni kell, mert hajlamos a rozsdásodásra

A klasszikus módon hosszában beépített motorhoz kapcsolt váltó kezelése könnyű, a szinkronizált fokozatok közötti váltás élményszerű, és még a kuplungot sem kell eszelős erővel taposni. Terepjáróhoz képest szokatlanul finoman, könnyedén vezethető a nagy dobozos járgány, jók a fékek is, nem húznak semerre. Valószínűleg újkorában sem lehetett jobb vezetni, mint most.
Persze nem nézett ki mindig így az autó, a teljes restaurálása fél évet vett igénybe. Igaz, korábban sem volt különösebben leharcolt darab, de a hosszú ideig tartó állás sosem tesz jót egy autónak. Ennek sem esett jól. A munkát a Sandlander-nél végezték, csak eredeti alkatrész került a kocsiba, hiszen  az eredeti gyártási állapot elérése volt a cél. A motor eredeti állapotban van, nem kellett hozzányúlni, a kilométeróra által mutatott futásteljesítmény is reális, és komolyabb beavatkozásra a karosszéria környékén sem volt szükség. 

Finom vas a Land Cruiser elején

A laprugós, merevhidas futómű roppant őszinte darab, mindent tudunk az útról, amin haladunk, de mégsem nevezném kényelmetlennek. Igaz, ez a nagy, vastag, csúszós szürke műbőrrel borított üléseknek is köszönhető. A fényképezés közben és után egész sokat vezettem az öreg járgányt és kifejezetten hülyén éreztem magam, mikor vissza kellett ülni a modern, biztonságos, de az úttól és a közlekedéstől sterilen elszigetelt tesztautóba. 

Mai szemmel kissé nehezen áttekinthető a műszerfal

Miért vesz ilyet egy nő?

Főleg mert szép, és mert van szerelem első látásra. Esetünkben épp a csereérett Skoda Octavia maradt még inkább szolgálatban – 4-5 évesen is pont ugyanolyan jól elviszi a gazdáját innen oda, onnan ide, mint egy vadi új – és lett a frissítésre szánt pénzből egy szeretett, dédelgetett, de mégsem éppen tipikus női autó. Biztos mindenki érzett már legalább egyszer életében olyat, hogy na, ezt akkor most meg kell szerezze. A családi örökségként némi műszaki érzékkel is megáldott hölgy tulaj persze vezetni is tudja a járgányt, nemcsak a garázsban nézegeti. Sőt, ha nem is a somogybabodi siratófalra, de néha terepre is kiviszi a gépet. Emellett egy öreg, veterán autóban megvan a műkincs, a kívánt tárgy birtoklásának élménye is, pláne, ha valami ennyire pofás darab, mint ez a Land Cruiser. 
Ez itt egy korabeli Toyota reklám. Vigyázat, roppant idegesítő vartyogás szól a hirdetés alatt!

Gondok-bajok

Egy Toyota akkor is magában hordozza a megbízhatóság ígéretét, ha már alaposan benne van a 30-ban. Sőt, egyesek szerint minél régebbi, annál kevesebb vele a baj. A háromliteres, nem a csúcsteljesítményre kihegyezett dízelmotor valószínűleg sosem fog benne elromlani, elektronikai probléma is kevés adódhat az autóval, és a masszív vasak, jól kitalált részletek is azt sugallják, hogy ez az autó akkor is egyben lesz, amikor már minden jelenleg gyártott, modern autó régen elporladt. 

Patika tisztaságú motortér

Pedig van Achilles-sarka a Land Cruisernek is, ez pedig a rozsda. Erre illik odafigyelni, és amennyire lehet, tenni is ellene. Nem a félcentis falvastagságú alváz van veszélyben, hanem a vékonyabb karosszériaelemeket kezdi ki hamar a korrózió. Aki teheti, tartsa garázsban az öreg Toyotáját, és bármennyire hülyén hangzik is egy terepjáróval kapcsolatban, ha lehet, esőben ne autózzon vele. Legalábbis ha tekintélyes mennyiségű munka fekszik az autójában, és OT-s rendszáma is van, akkor badarság gépháztetőig sárban fetrengeni vele. 
Ha hidegen hagynak a régi Land Cruiserek, akkor ezt nézd meg. Ez zsír új, tele mindenféle okos, ügyes elektronikával:

Új autó helyett öreg Land Cruisert? 1