Az autós sajtóterméket rendszeresen fogyasztók biztosan felfedezték már, a koreai típusok vaskos dicséretet kapnak minden írásban, legyen az városi KIA, vagy Passat babérokra törő Hyundai i40. Nincs e mögött összeesküvés elmélet, nyirkos sikátorokban senki sem csúsztat vaskos bankóköteget a zsebünkbe, egyszerűen megtanultak autót gyártani Dél-Koreában.

A pedáns ázsiai diák mai kiselőadásának témája: hogyan lépjünk a Volkswagen Golf tyúkszemére? Kezdjük a legfontosabbal, a Hyundai céltudatos. Nincs maszatolás, kapkodás, vagy unortodox ötlet. Márkát építenek. Méghozzá jól. Ennek elsődleges kifejező eszköze a forma. A Hyundai i30 esetében megkapjuk a nagyobb testvérek i40, Elantra esetén már bevezetett kötelező jegyeket, így tudjuk azonosítani, nem egy szürke Toyota követ minket. A lámpatest németes hangsúlyt kap, a nappali menetfény tupírozási láza itt is felütötte fejét, és mivel minden szigorú, szép forma foglalt volt, előálltak a sólyomszemmel. Kicsit esetlen, de legalább eredeti, és könnyen felismerhető.

Saját arcot növesztett

A hűtőmaszk ötszöge szintén enyhe kacsintás az Audi felé, de még halványan, hogy csak tudatunk mögött éledjen a sejtés, nem holmi bóvli másolattal nézünk farkasszemet. A kilincseken átfutó él, a domborítások, a lámpatestek minduntalan az i40 hangulatát rángatják elénk, tehát a típusoktól független egyenpofa leckéjét is sikerült eltanulni a Volkswagen konszerntől. Az összhatás kellemesen konzervatív, az ellesett és saját ötletek keveréke olyan konfekciókabátot ad a Hyundai kompaktjának, hogy bármelyik Golf fejlesztő elégedetten csettintene.

Végre nem nyomják le torkunkon a sajtóanyagban nagyszerűen mutató sportosságot és dinamizmust.

Két i30 teszt között jutottam hozzá az 1.4 literes turbódízelhez, amit így sikerült három motorvariánssal kipróbálni. Ez a tapasztalat nagyban árnyalta a leggyengébb dízelről alkotott képet. Az első kilométereken erőtlennek érződött, de tompasága szokható, a 220 Nm nyomaték pedig megszabadít a váltások kínjától, a kevés, ami van, az minden fokozatban, fordulattól függetlenül kihasználható.

Csak az 1.6 literes benzines hozott komolyabb lendületet, az ezernégyes hasonlóan nyugisan mozgatta az 1185 kilogrammos autót, ugyanakkor mindkettő komoly fogyasztástöbbletet produkált a kis gázolajoshoz képest. Ez pedig ma ólomsúllyal esik a latba. A közel hatszáz megtett kilométer alatt 5,4 literes átlagot mértem, korántsem kímélve. Cirógatva könnyedén bemehetünk öt liter alá, és ehhez nem kell Spórolós Frici üzemmódba kapcsolni, mivel az autó minden atomja tiltakozik a csapatás ellen.

Arcot kapott, amit könnyen azonosíthatunk

Arcot kapott, amit könnyen azonosíthatunk


Lágy, kellemes löttyedtség

Nagy öröm ez, végre nem nyomják le torkunkon a sajtóanyagban nagyszerűen mutató sportosságot és dinamizmust. Egy család sem készül a Mecsek-ralira, a hatalmas felni, peres abroncs, és velőtrázó futómű mókás egy ideig, de a hétköznapokon semmi hasznuk. Lehet érv a biztonság, de amit a Hyundai tud, azzal bőven kiautózhatjuk a KRESZ adta korlátokat, miközben nem szenved csorbát a kényelem, és helyén marad a fogtömés.

Az i30-nak jól áll a löttyedtség, puhán haladunk, ehhez igazodik minden, a váltó vattás finomsággal, de pontosan jár, a fék jól adagolható, a kormány szintetikus akár Pamela Anderson melle, így tekergetni nem akkora élmény. Pedig van keményítő program (Flex Steer), a rásegítés (sport, normal, comfort) három fokozatban állítható, de a már említett érvek miatt ennek vajmi kevés jelentősége van.

A márkaarculatba katonásan illeszkedő műszereket kapott az i30

Hazafelé a szokásos kétszáz kilométeres etap alatt mindig ezerfelé állítom az ülést, de a Hyundaiban muszáj voltam végig Nirvana számokat üvölteni, hogy lefoglaljam magam valami mással, mert a maga egyszerűségében tökéletesen kényelmes üléspozíciót adott az i30. Ha már zene, hangerőt kapunk bőven, erős puffogó basszussal, egynyári slágereknek ideális, szerencsére alap az USB ajzat, így könnyű cserélni a repertoárt. Hívatlan zajok nem zavarják a muzsika élvezetét, a szigetelés példásan sikerült, az 1.4-es daráló hangja csak hidegen szűrődik be, majd messzi kattogássá halványul.

Az ajtózseb simán elnyel egy 1.5 literes palackot

Az ajtózseb simán elnyel egy 1.5 literes palackot


Az emberek autója

A kezem között járt i30 szerencsére nem a sajtónak extrákkal teletömött, preparált darab volt, se panorámatető, se bőrkárpit, se hatalmas TFT kijelző nem zavart az objektív véleményalkotásban. Hiányuk nem hagyott űrt, a belső csicsák nélkül is teljes. Szintet lépett az anyagminőség, a formanyelvhez katonásan igazodó műszerfal kialakítás tetszetős, a világos műanyagok és kárpit sokat dob a hangulaton. Igaz utóbbit hosszútávon nagy feladat megóvni a szennyeződésektől, de mire való a kínai piacon beszerezhető sárkányos üléshuzat?

A Hyundai i30 és vetélytársai
Hyundai i30 1.4 CRDi (90 LE)5 099 000 Ft
Ford Focus 1.6 TDCi  (95 LE)5 330 000 Ft
Volkswagen Golf 1.6 TDI (90 LE)5 737 770 Ft
Opel Astra 1.3 CDTI (95 LE)5 710 000 Ft
Citroen C4 1.6 HDi (92 LE)5 319 000 Ft

Az előző modellel megegyező 265 centis tengelytáv nem sok mozgásteret adott az utastér növelésére, mégis srófoltak hajszálnyit a helykínálaton. Hátul a lenyesett padlóalagút ad több teret a középen ülőnek, valamint több hely jut a csomagoknak, 378 literrel a Hyundai elérte az átlagot.
A Hyundai i30 lassan megszorongatja az osztályelsőket.


Hibátlanul darálja az eltanult leckét, és már lassan kialakul a saját stílusa, amivel még komolyabb ellenféllé válik az európai tömeggyártókkal szemben. A kényelemre hangolt habitus kifejezetten imponált, a harmatos dízelmotorral felszerelt i30 5.099.000 Forintos alapárról indul, plusz kétszázezerért már elérhető a 110 lóerős 1.6 literes dízel, aminek erőtöbblete javallott, ha nem bírjuk a buszok mögé beragadt kilométereket.